Hollik a kalapból

Soros György a hozzá köthető szervezetek segítségével mindent megtesz azért, hogy az illegális bevándorlók korlátlan számban érkezzenek Magyarországra. Ezt az axiómát Hollik István osztotta meg a nagyvilággal, aki persze, hogy Fidesz-KDNP képviselő. Ki más is lenne képes ilyen alapigazságok fölfedésére, de mégsem arról szeretnék most beszélni, hogy mekkora ökörségeket bírt mondani, az szót sem érdemelne már itt minálunk.

Megszoktuk, úgymond, és még csak meg sem rezzen az ember ilyenek hallatán, viszont Hollikból hamarosan államtitkár lesz, ha nem előbb, akkor utóbb bizonyosan. Vagy EP képviselő, de legalább valamely futballklub elnöke mindenképp, ez a minimum. Hogy elindult a karrier útján, az hétszentség, mert így működik a polgártalan szövetség káderpolitikája. A hülyeséget jutalmazni kell.

Aki kikerül a frontvonalra, a kamerák kereszttüzébe, az előbb-utóbb nagyon elfárad, és örülhet, ha egyáltalán a józan esze nem vész el, de a betegségnek ez a lefolyása meglehetősen ritka. Valami debilitás mindig megmarad a bevetések után, hacsak nem eleve terhelt manusokat keres a káderkutató központ ezekre a pörformanszokra, ép ésszel nehéz röhögés nélkül hülyének lenni ugyanis. Mindegy, a főgecit tehermentesíteni kell, ezeket a szolgálatokat pedig bőkezűen jutalmazza a hűbérúr.

nyulakHollik előtt élénken élhet a példa a nagy elődökről. Máma már miniszterségig vitte például Rogán vagy Lázár, akik nem is oly rég Hollikként kezdték karrierjüket. Boldogult úrfikorukban az volt a szerepük, mint most ennek a korán megvénült fiatalembernek, hogy ökörségekkel hívják föl magukra a figyelmet, s lám, most már nem szószólói, hanem közvetlen alakítói a szellemi ámokfutásnak. Államtikár-félékből meg helyettesekből sem véletlenül van több, mint száz.

A leosztás működik. Semjén, az erdélyi zsoké példának okáért 2010-ben képes volt röhögve elmesélni, hogy az ő szerepe a mókuskerékben Gyurcsány karakterének gyilkolászása volt, amiért megkapta a jutalmat, algeci lehetett. S mivel ennél följebb a tyúkszaros létrán jutni nem lehet, amíg a gráci ápolt ül a tetején, pártnak nevezett gittegylete jóvátételként bezárathatta a boltokat vasárnaponként.

Kósáról is emlékezzünk meg. Ő saját jogán terhelt a kupakjaival, s mivelhogy mindegy ki van azon a poszton, frakcióvezető lett belőle, mert ott jól mutat. RezsiSzilárd a magyar birkózás szétkúrására kapott felhatalmazást, Kocsis Máté doktor immár a kézilabdásokat teszi boldoggá, mert Mocsaiból rektor meg professzor lett, itt talán kevesebbet árthat, mint a kispadon Sydneyben a női döntőben. A fékezhetetlen farkú Deutsch az MTK-t kapta hitbizományba, miközben az internet csodálatos világába merül alá, Kubatov meg és már a Fradi szurkolóit listázza, így megy ez tovább a végtelenségig.

Nem véletlen hát, hogy a kisebb állam jegyében a minisztériumokban, és a közvetlenül alájuk tartozó gittegyletekben több mint harmincezren dolgoznak. Ötödikben, történelem órán tanították, hogy a hűbéri rendszer így épül fel. Hogy most ez szerepel-e a stúdiumok közt a mindennapos rohangászás közepette a nevelő iskolában, azt én nem tudom. Viszont hamarosan danásznak majd a kölkök permanensen, hogy a talpaik is egymásba érnek. Így biztosítja a rendszer, hogy Cipolla kalapja soha ne legyen üres. El vagyunk veszve azt hiszem.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum