Nagy fölhorgadások és csendes elsunnyogások földje: ez Magyarország. Ezzé tették az újabb, napra-nap kirobbanó mindenféle botrányok, amelyek, mint a vulkán hamuja temetik maguk alá az előző skandalumokat, hogy helyet adjanak az újnak, amelyről pár napig lehet visongani, hogy aztán kis idő után szó se essék erről se, mert már megint van valami más ordítani való kis időre. Így hordoz bennünket az idő, és a történetek lerakódnak guanóként keményen, vastagon.
És nincs, aki kézben tartaná a gyeplőt. Töketlenek vagyunk, így hát megérdemeljük, hogy játsszanak velünk. Az ember már azt sem tudja, meddig menjen vissza az időben, hogy a ganajságok eredőjét föllelje, amely mese most épp a menekültekről szól nagy hangon, pedig minden egy székház eladással vette kezdetét. És az milyen régen volt már, Istenem, pedig akkor kellett volna kezdeni a rendrakást, a Kaja Ibrahimok meg a Joszip Totok, a „hosszú bájtok éjszakája” korában, hogy mára ne szabaduljon ránk teljesen a maffiacsürhe, de most már félő, hogy késő.
Következmények nélküli ország vagyunk súlyos következményekkel. Pillanat-emberekkel az élünkön, akik arra jók épp, hogy az aktuális bűnöket mikrofon és pulpitus mögé állva elmondják néhány kamerának meg diktafonnak, aztán falnak fordulnak úgy vélve, hogy jól végezték a dolgukat, holott egy lófaszt mama. Ütni kéne a tamtamot folyton folyvást, hogy lássa és hallja az istenadta, hogy mi folyik itten.
Hogy balról kezdjük a közelmúltból: mi van Simon Gáborral? Él, mint a Marci. Története csak egypár szavazat megszerzésére volt jó, arra köllött, és kész. Mi van a kitiltásokkal, ki az a négy még Vidán kívül, érdekel ez még valakit? Mi van Vidával? Honnan volt egy éve sok százmilliója Szijjártónak, ezt se firtatja ma már senki. Tokaji szőlők, Récsöl állítólag ellopott telefonja, Kósa – nem is tudom – budapesti lakása, szőke olajak, Lázár milliós fácán-lövöldözései, szoci kormánynegyed meg felcsúti stadion.
Sukoró, Mészáros elfelejtett milliárdja, Simicska. Tényleg, mi van Lajosunkkal? Véget ért már a harc? M1, M2, M3, M4, M kutyafasza, nyolcvan milliárd. Államadósság, a csökkentésére létrehozott alap, az oda befizetett pénzek? Parlagfűre beszedett egy százalék elbaszása, trafikok dokumentumai nagy hanggal átvéve, aztán csönd. Útblokád, amíg le nem mondanak, megszállási emlékmű, és múzeumi negyed. Vörösiszap lóvé, üvegzsebek, meg a többi dokumentált és elordított lopás. Feledve. Soha nincs és nem is lesz vége. Belesüppedtünk a mocsárba, most válunk épp kövületté. Jóccakát.
Vélemény, hozzászólás?