Gőgös Gúnár Gedeon – az FM mint spicli és hóhér

Hogy jó előre eloszlassunk mindenfajta kaján kéjt, történetünk főhősét hiába is nevezik Gőgös Zoltánnak, ezúttal mégsem ő a mesebeli lúd, maximum a hangya a kesztyű kisujjában. Régen basztattuk már a szocikat, gondolta valaki a Földművelésügyi Minisztériumban, esetleg feljebb szinten picinyt. Jó lenne már egyet vezetőszíjon mutogatni az emegyen, nosza, kreáljunk ügyet, amit aztán orrba-szájba hetekig lehet szajkózni népünknek, mert erősen fogyatkozóban a tábor, már a kétfarkú kutyák is közelítenek a fészbúkos lájkokban, a Jobbik meg egyenesen agyagba döngölt minket. Valahogyan így vélekedhettek egyetlenegy pártunk központjában, s lőn.

kesztyűFriss bajokat nehezen találhatni manapság az MSZP háza táján, olyannyira nincsenek, a múlt azonban drága kincs. Ez a Gőgös – nem a Gúnár és nem a Gedeon – valaha államtitkárként fungált a földes ügyek körül. Ebbéli minőségében kiutalt félmilliárd forintot a Magyarországi Leader Közhasznú Egyesületnek szíves fölhasználásra. Az ő idejében is voltak ügyes emberek, már mér ne lettek volna, és ebből a summából százhatvan milliót nem egészen rendeltetésszerűen hasznosítottak. Tehet erről a Gőgös – nem a Gúnár és nem a Gedeon -? Hát persze, hogy nem tehet, ő jóhiszeműen odaadta, azok kúrták el másra.

Mindezt – már jó régen – a Központi Nyomozó Főügyészség is megállapította. Ez az alakulat, mint az tudvalévő, nem egészen szocialistabarát intézmény, és mégse talált semmit se, nem sikerült neki, pedig szorgoskodott bizonyára erősen. Így történt, hogy bűncselekmény hiányában megszüntetett mindenfajta nyomozást, s mint aki jól végezte dolgát, nyugovóra tért. Normális helyeken ezen a ponton mindenki takarékra teszi magát, mert a világ – mondom normális helyeken – elfogadja az igazságszolgáltatás döntését, legyen bármi is az, a vesztes – vagy nem nyerő – fél meg rendel magának egy jeget dupla whiskyvel, ahogyan a nóta mondja.

Viszont ez itten Magyarország, a házi főzésű kisüsti meg öl és butít. Leginkább az utóbbi, vagy csupán pártgecik ülnek ott az FM székeiben. Ez viszont egészen bizonyos. Rájöttek, hogy pótmagánvádlóként még lehet kavarni a szart, úgy is tettek, és még csak el se aprózták a dolgot. A friss sütetű orbánpapír, a Napi Gazdaság hétfői számában azt írja:

gogos_gunar„Különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt nyújtott be vádindítványt pótmagánvádlóként a Földművelésügyi Minisztérium a Gőgös Zoltán szocialista képviselő nevével korábban összefüggésbe hozott Magyarországi Leader Közhasznú Egyesületnek – Gőgös Zoltán államtitkársága idején – soron kívül kiutalt félmilliárd forint miatt. A földművelésügyi tárca polgárjogi igényt is bejelentett 483,253 millió forint visszaszerzése érdekében. Indítványozták az elsőrendű vádlott, Gőgös Zoltán mentelmi jogának felfüggesztését és a vádlottak – a volt államtitkár és az egyesület korábbi elnöke – vagyonának zár alá vételét.”

A lap cikke szerint az FM azért volt kénytelen vádindítványt megfogalmazni az ügyben, mert korábban a Központi Nyomozó Főügyészség megszüntette a nyomozást. (He?) Ám énszerintem nem kéne annyit tökölni, kötelet a nyakába, oszt jónapot, ha már halálbüntetés visszaállítása, ugye. De ne szaladjunk ennyire előre az időben. Tudható, mire ment ki ez az egész megint. Az irkafirka hétfőn jelent meg gumicsont célzattal, kedden hajnalban elkezdték építeni a falat, tehát másra kölött irányítani a figyelmet. Ilyképp az illegális bevándorlók első igazi és egyetlen áldozata Gőgös Zoltán. Mert nálunk így mennek a dolgok. Cefetül szemetül.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum