Egy férfi meg egy nő egymásnak esett. Ennyi a sztori. No most, KDNP-ileg, meg amúgy is mi a rossebért olyan nagy a baj, nem értem igazándiból. Hiszen nem tettek egyebet a kínpadra vontak, mint amit az Úr rájuk sózott, hogy szaporodjanak és sokasodjanak. Na most, ez – legyünk bár Semjén – kefélés nélkül meglehetős kevéssé megy. Igaz, vannak más módszerek is, de azok nehézkesek, költségesek, meg amúgy is zsenánt, amikor mindezt amúgy mindenfajta kalamajka nélkül le lehet akciózni egy íróasztalon, fénymásolón, amely még az alany seggét is rögzíti az utókor számára, ámde ezen aktusok Istennek nem kellően szimpatikusak érthető elgondolás okán. Ne mutassunk jó példát a kisdedeknek.
Kufircolni nem egy rossz foglalatosság, így gondolta ezt honfitársaink egy része is. Ketten belőlük. Basztak magyarán, űzték, mint a nyulak. Ím így: „Egy kollégájuk buktatta le azt a párt, akik a makói járási hivatal dolgozóiként rendszeresen a munkahelyükön folytattak intim együttléteket. A határozott idejű szerződéssel foglalkoztatott adminisztratív munkatársak az irattárba szoktak félrevonulni. Egy ízben egy kollégájuk rajtakapta őket, amint egymást fogdosva, felajzva rohannak az irattárba. Megesett az is, hogy autóval ruccantak ki munkaidőben egy-két órára, hogy együtt lehessenek.”
Mostan pedig picsán, oder tökön rúgják őket mindkettejüket, pedig csak tették a dolgukat, amit az Úr rájuk bocsátott. Azt mondta az Úr: „26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. 27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”
Mindezt Károli Gáspár mondta nékünk az Úr valahányadik esztendejében, amit igazán nem lehet kihüvelyezni, mert annyi isten van, mint a csillagok a göncölön. Innentől fogva ki emberfia kérdőjelezhetné meg az asztali gyönyöröket? Hát persze, hogy a magyar, aki zsidó honfitársait is azonmód adta gyilkos kézre. Viszont, hogy félreértés ne igazán essék. Íróasztalon kefélni nem komilfó foglalatosság. Ennél viszont sokkal fajsúlyosabban esik a latba, hogy jelentünk róla. Ez már igaz magyar néplélek. „Ez egy komoly névtelen feljelentés volt, géppel írva.” És még mindig itt tartunk.
Vélemény, hozzászólás?