Kefélési módszertan

Egy férfi meg egy nő egymásnak esett. Ennyi a sztori. No most, KDNP-ileg, meg amúgy is mi a rossebért olyan nagy a baj, nem értem igazándiból. Hiszen nem tettek egyebet a kínpadra vontak, mint amit az Úr rájuk sózott, hogy szaporodjanak és sokasodjanak. Na most, ez – legyünk bár Semjén – kefélés nélkül meglehetős kevéssé megy. Igaz, vannak más módszerek is, de azok nehézkesek, költségesek, meg amúgy is zsenánt, amikor mindezt amúgy mindenfajta kalamajka nélkül le lehet akciózni egy íróasztalon, fénymásolón, amely még az alany seggét is rögzíti az utókor számára, ámde ezen aktusok Istennek nem kellően szimpatikusak érthető elgondolás okán. Ne mutassunk jó példát a kisdedeknek.

Kufircolni nem egy rossz foglalatosság, így gondolta ezt honfitársaink egy része is. Ketten belőlük. Basztak magyarán, űzték, mint a nyulak. Ím így: „Egy kollégájuk buktatta le azt a párt, akik a makói járási hivatal dolgozóiként rendszeresen a munkahelyükön folytattak intim együttléteket. A határozott idejű szerződéssel foglalkoztatott adminisztratív munkatársak az irattárba szoktak félrevonulni. Egy ízben egy kollégájuk rajtakapta őket, amint egymást fogdosva, felajzva rohannak az irattárba. Megesett az is, hogy autóval ruccantak ki munkaidőben egy-két órára, hogy együtt lehessenek.”

ádámMostan pedig picsán, oder tökön rúgják őket mindkettejüket, pedig csak tették a dolgukat, amit az Úr rájuk bocsátott. Azt mondta az Úr: „26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. 27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”

Mindezt Károli Gáspár mondta nékünk az Úr valahányadik esztendejében, amit igazán nem lehet kihüvelyezni, mert annyi isten van, mint a csillagok a göncölön. Innentől fogva ki emberfia kérdőjelezhetné meg az asztali gyönyöröket? Hát persze, hogy a magyar, aki zsidó honfitársait is azonmód adta gyilkos kézre. Viszont, hogy félreértés ne igazán essék. Íróasztalon kefélni nem komilfó foglalatosság. Ennél viszont sokkal fajsúlyosabban esik a latba, hogy jelentünk róla. Ez már igaz magyar néplélek. „Ez egy komoly névtelen feljelentés volt, géppel írva.” És még mindig itt tartunk.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!