Klopp-Klopp

kloppJürgen Klopp, a Borussia Dortmund távozó edzője úgy határozott, hogy most megpihen kicsit, nem vállal új állást, inkább feldolgozza az eltelt hét évet, amelyeket edzőként lezúzott a sárgáknál. Igaza van, nem köll kapodni, át kell rágni magát a történéseken, mint ahogyan teszi ezt számtalan kül-, és tegyük hozzá belföldi szaktársa is, akik munkanélküliek lettek, de van rá pár esztendejük, hogy átgondolják az éveket, és azidő során sem kell a kukából zabálniuk.

Mindezt említettem Józsinak is a szomszédból, aki úgyszintén távozott, ugyan nem egy futballcsapat éléről, de ő sem egészen önszántából, és úgy véli, nincsen neki pár esztendeje, hogy áthámozza magát az eltelt időn. Illetve azért tudná ő, csak éhen gebedne. Innentől válnak nem jóvá a dolgok. Vagyunk egypáran ebben az országban, akik lehúztunk pár évet itt, és amott. És még többen vagyunk, akik épp munkaügyi szünetre kényszerülünk. Nem vagyunk mindahányan Kloppok, és az ő kiváltságuk persze nem is jár nekünk.

Ámde. Emberek volnánk, csakúgy, mint ő. S hogy féleértés ne essék, nekem semmi bajom ezzel a jóképű Jürgennel, csupán megtaláltam a palettán sorkövető mintaként, akárha TGM. De nem is erről kívánnék elsősorban eszmét cserélni. A BVB – mint Borussia Dortmund – egy kurva jól menő vállalkozás, termelik a bevételt a játékosaik eladásából, meg az úgy nagyjából meccsenkénti nyolcvanezer emberből, aki jegyet vesz, hogy láthassa a hülye zebracsíkos lábszárvédőjüket nekik. Ha egyszer azért vannak oda.

bvbNodemármost, azért súlyozzuk csöppet a dolgokat. Klopp aszondta, miután megtermelt a csapatának legalább százmillió ajrót, hogy ő megpihen. De hogy minálunk mivégre pihengetnek a trénerek éveken át, s hogy főképp miből, azt ép ésszel ölég nehéz értelmezni, hacsaknem azt látjuk, hogy az első osztályúnak titulált magyar klubok vezetői közül hány van immár előzetes letartóztatásban, miközben a liga létszámát le köllött csökkenteni tizenkettőre, hogy meglegyen a tisztességes létszám. Ez a baj. Innen, ebből a közegből vonulnak elmélkedésre az edzők a kétezres – ha – nézőszámukkal. Éntőlem Klopp pihenjen, ők ne nagyon. Józsi sorsát viszont javasolom a magyar edzőkollégáknak.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum