Orbán Viktor, miután megérezte a jeges leheletet a tarkóján, amelyet még az ősidőkben hajdani cimborája, Pokorni pedellus úr ígért mindenféle nem magukfajta komcsiknak az eljövendő időkre, belemászott különféle ígéret-cunamikba. Amerre jár-kel szerte az országban, ott mostanában hirtelen mindenki kap valami jófélét.
Majd, ugye meg persze. De nem is ez az érdekes voltaképp, hanem a működés. A vezér tarthatatlan munkálkodása, aki még mindig – vagy már újra – azt véli, hogy belebegtetünk ezt meg azt a jódogos kismunkásembereknek, és akkor dőlnek a szavazatok, minthogyha szakajtóvál hoznák őket bele az urnába, amely jószág nem épp arra szolgálna elképzelések szerint, hogy abba hamuként omoljanak bele a már semmire sem való igazmagyarok.
Hülye egy elgondolás, de akinek Árpi az ingyen-tanácsadója, az így jár. Veszprémben is meg volt lebegtetve valami uszoda, igen komoly határozat is született róla, egészen emelkedett kormányszintű, aztán az élet a maga józanságával elhozta magával a kiérdemelt pofánbaszást annak rendje és módja szerint. Mostan megint voksol a magyar a tájon, és persze ígérgetnek neki.
Sorolom, hogy most mi dolgokat épp. Életminőség-javítófejlesztések kezdődnek Székesfehérváron, kibővül a belváros, hangversenyterem, valamint multifunkciós sport- és rendezvénycsarnok épül, és lakásépítési program indul el – hangsúlyozta Orbán Viktor miniszterelnök kedden, miután a Modern városok program keretében együttműködési megállapodást írt alá Székesfehérvár polgármesterével, Cser-Palkovics Andrással.
Aláírogatnak egymásnak, és ez oly szép gesztus. Nem volt épp olyan rég, amikor a magyarok vezére mondjuk épp a TESCO-val lépett holtig túlnan tartó szövetségre, mint stratégiai kutyafasza. Aztán a pintyőke-vadász sugallmára úgy hajtotta el a retkes vaginába az egész multibagázst, mint az annak a rendje. Ezt a gesztust nevezik azóta minálunk Magyarországban vasárnapi zárva-tartásnak. De erről a csontról már minden húst lerágtak az élősködők, ergo szót sem érdemel.
Viszont az igen tán, hogy mit érnek ezeknek a szavak. De nem is csak ez, mert azok megszegése jobb helyeken főbelövéssel egyenértékű, úgyhogy a történet eme változata felejtős minálunk, szóba sem jöhet. Viszont az írás. Hogy valamihöz a kalligrafált szignónkat adjuk, az csak már? Gondolja a hülyegyerek. És be köll vélekednie, hogy nem. Az sem. Semmi nem ér már itt semmit, se szó, se írás. Egyetlen mozgatója van itt minden eredőnek. Életben maradni. E megfontolásból játsszák a játékaikat velünk, és ez nem utolsó szempont. Már hogyha jól odafigyelsz te emberféle alak.
Vélemény, hozzászólás?