Csíksomlyó szép állomás. Főleg ilyentájt, amikor Trianonba belefeledkezett honfitársaink özönlenek oda csodamozdonyokkal. Végül is, Csíksomlyó tényleg szép állomás, van sürgés és forgás. Áll ott a völgyben egy templom, amelynek hűvösét élvezni jó dolog meleg napokon, megnyugvást hoz, olyan emberfélét, ami feledteti a vándorral, honnan is jött igazán, oláh-é, szittya magyar, vagy épp valami más vidékéről szalajtották a világnak. Körötte, mármint a templom vonzásában az élhetetlenek kialakítottak egy bóvlibizniszt, ahol Szűz Mária könnyétől Szent Péter vesekövéig minden kapható.
Én is hoztam innen anyámnak imádni való tárgyakat, tehát nem vagyok bűntelen, mentségemül szolgál viszont, hogy anyám személyében létező piaci igényeket elégítettem ki. Viszont pisálni drága dolog, hacsak nem a megszentelt dombon ölégíti ki testi szükségleteit a rajongó. A templom melletti budiban két leu volt egy menet, de nem is ez a lényeg. A dombnál, amelyen a misztériumok zajlanak amúgy, ergo a tövében van egy kis forrás mindenféle csodatévő vizekkel, ahová járnak a népek kancsókat töltögetni, akár megszállja a szentlélek a dombot, akár nem. Jönnek mezítlábas kölkök, másmilyen emberek is, ők Csíksomlyó.
De hogy mindez a kultusz, hogy azon a dombon, amely amúgy csak földrajzi szám, hogy mért farol oda a magyar, az nem mindegy. A székelyek, akik közkeletűen rohadtul nem magyarok, még 1567-ben jöttek ide hitüket védeni zarándokolva. Rohadt egy időszak volt ez mint tudvalévő – vagy nem -, mindenféle porták, meg az egész késő középkor abajgatta az itteni népségeket, köllött volna behódolni Allahnak, vagy akár más tanoknak is, elcseszett egy világ volt, hóttnehéz életekkel, ha az ember mindenfajta túlvilági mágusokban hitt, de hát olyan idők jártak.
Amilyenek mostan nem. Amikor virágos honunk 1990-ben kiötlötte az érdemtelenül soha el nem múló tisztelettel megkoszorúzott Antall-apánk elcseszett kijelentése folytán, hogy ő tizenötmillió magyar főnöke, elszabadult a Pokol maga. Azóta basztatjuk Trianont, azóta járnak lobogózott mozdonyokkal jószándékú hülyék Csíksomlyóra, holott közük hozzá semmi. Most már tudom, hogy meggyalogoltam az új magyar szimbólumgyártó ipart. Leszarom. Illyés vagyok:
„Ha új tatárhad, ha kufárhad özönli el a tiszta tájat, ha útaink megcsavarodnak, mint giliszta, ha rátapodnak: te mondd magadban, behunyt szemmel, csak mondd a szókat, miktől egyszer futó homokok, népek, házak Magyarországgá összeálltak.”
„Haza a magasban”
Ez a címe neki a versnek.
Itthon vagyunk.
Vélemény, hozzászólás?