Ezúttal itt és most a kardba zuhogás lélekállapotba van ebben a pillanatban, amikor – és épp ezért elsődlegesen – kiderült, hogy föloszlott az ózdi Fidesz. Mi lesz most velünk nagymama? Raktam föl az ominózus kérdést mintegy magamnak, ahogyan ez már szokásom nekem az idők azon folyása óta, hogy a nagyit belehelyeztük a földbe teljesen már az emberemlékezet elvesztése óta.
Mindennek egyébiránt semmi az égegyvilágon jelentősége nincsen, hacsaknem annyi, hogy már meglehetősen koros vagyok, ebből kifolyólag éspedig, vagy épp ezért egészen vastagon leszarom, hogy mi történt a fiúkkal a magyar metropolisban. Illetve dehogynem. Valaki már megint kevesebb csontot kapott, ami bűn, következésképp vért kíván, mint ahogyan azt már megszokhattuk itt minálunk.
Illetve őnáluk, hogy teljesen hűek legyünk a valóhoz. Itt, a szűkebb hazámban is nekem oszoltak föl már Ács Feri parancsolatjára, és akkor még, amikor az ember úgy gondolta, hogy kies honában a dolgok úgy haladnak, minthogyha nem Óz földjén élne, akkor azt is hitte, hogy a gyerekek rendje azért helyreáll, és ami föloszlott, úgy is marad. Mert hát nem az volna a Kozmosz rendes folyása?
Megpróbáltuk, fiúk, nem ment, hagyjuk a jófajta picsába. De nem, minálunk a dolgok nem jófajtán folynak. Mindez még akkor kezdődött, amikor a tálentum buktázott még 2002-ben, és ez olyannyira meggyötörte az ő amúgy is viseltes lelkét, hogy köröket alakított, akik aztán ellenállnak a Pál utcaiaknak, akik az álmoskönyv szerint kommunista bagázs a közös gittjükkel együtt.
Rengetegen lettek rögvest, mert ebben az országban nagyon sokan vannak, akik a velőscsontért eladnák az ő jó édes mamájukat is, mint az tapasztalható volt 1944-től kezdődően az idők folyásában a mai napig. Hol zsidó, hol kulák, hol meg szellemileg elhajló ember formájában, de mindig akadt, aki kilógott a sorból egy jófajta komoly, géppel írott feljelentés erejéig.
Ez mindegy is, csupán bemutató volt, hogy hol is tengetjük a mindennapot. Amíg az aktuális virul, Pásztor-testvérek is mindig akadnak. Főleg, hogy még itt az Einstand ideje. Bármennyire is szeretnénk, ez az écca még korántsem fejeződött be, hogy a végire érjek annak, amit akarok:
Mint ahogyan másfél évtizede, most is totálisan érdektelen, hogy egy gittegylet valahol az országban épp föloszlott, avagy sem. Újak még bőven vannak, igaz, a konc fogy, de még akad. Megnyugtató megoldás akkor születnék, ha a Füvészkertet szántanák be végképp, erre viszont várni kell. Magam viszont gyurkálom a homok-gombócaimat. Mert ki tudja?
Vélemény, hozzászólás?