Az emberek megfagynak, ugye?

Most már, hogy a naptár szerint tavasz van, végleg le lehet szarni a magyar társadalom döntő részét kitevő szegénysorú embereket, akiket persze, hogy nem hagy az út szélén vezérlő csillagunk. Egyébként eddig is magasról tett Pártunk és az ő kormánya erre a népes rétegre, hacsak azt nem számítjuk törődésnek, hogy minden eszközzel kriminalizálni óhajtja az elesetteket, és ez némely esetekben meglehetős jól sikerül is neki, amitől boldog, nagyon.

alakomÉs mivel hiába kapnának sms-t, hogy üljenek át másik autóba, rajtuk kívülálló okok miatt ezt öléggé nehezen tehetnék meg, így ebben az aktusban a társadalmi szolidaritás összes formája kimerül, amelyet ez a rezsim biztosítani tud, ergo másik aluljáróba ülnek át, és ottan várják a TEK-et, hogy jöjjön már, ha jönnie kell, mert annyit is érnek – lézeres szóhasználattal – azok, akiknek még egy koszlott Audira se futja, élhetetlen banda.

Viszont és azért még csípősek a hajnalok, így a magunk részéről nem vagyunk igazán biztosak abban, hogy amíg az igazi kikelet megérkezik, nem hűlnek ki, vs. fagynak meg még többen. Október óta e magyaros szerencsében részesült százhúsz honfitársunk, akik odavoltak a téli sportokért, de nem utaztak el Ausztriába élvezkedni, úgy döntöttek, hogy az itthoni welnesst választják a hidak alatt. Mivelhogy a szegénység látványosan csökken, sőt EMMI szóhasználatban nincsen is, ez valami fatális véletlen lehet csupán, esetleg liberális felforgató és egyben hazaáruló elemek magánakciója.

alakom 5Érkeznek a gólyák, néhány helyen fészkeket építenek nekik a gondos emberek, hogy otthon érezzék magukat ezen a világon. Ezzel párhuzamosan pedig megszűnik a kilakoltatási moratórium, így a jósorsukba belekábult magyarok is elvonulhatnak a kémények tetejére társbérletbe, de amíg egynéhány szerencsésebb kelepes csirkezúzát kap a gondoskodó emberektől, hogy ne maradjon éhes – mint olvashatni erről -, a lakásokból elűzendő polgárok a farhátról szőnek omladozó álmokat. Mivelhogy arra sem futja nekik, de szegénység az nem létezik itt minálunk.

Másképp látják ezt némely emberek a lakótelepen, akik a fölösleges kiflit, kenyeret a kuka szélére akasztják egy nejlonban, és nem a madaraknak teszik ki. Ezek a szeretetcsomagok rendszerint el is tűnnek, mire a kukásautó szuszogva megérkezik, és akkor vagy néhány jól szituált honfitársunk csap le rá, mert nincsen kedve éhen dögölni, vagy az EMMI beépített embere tünteti el, és hordja a száraz serclit valami fedett sportlétesítménybe futballistát etetni a gyöpön. Más épeszű magyarázat nincsen.

alakom 4S mivel minden azt mutatja, hogy a szegénységet – oder mélyrászorultságot – mint olyat végképp eltüntette a rezsivel együtt ez a bagázs, ezt megüneplendő a Frühling eljövetelével a segélyek nagy része is megy a lecsóba. Örvendezzünk tehát, és menjünk misére. Lehetőleg abba a templomba, amelyik a tél derekán rendőrt hívott valamely elvetemült alakra, mert az az Istennek a rohadt házában óhajtott volna melegedni. És most, hogy elérkeztünk ebbe a szép, új világba, énekeljük el együtt a nemzeti összetartozás dalát.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!