Andrea Giuliano olasz fotós papnak öltözött a Budapest Pride-on, és ezt tetézte azzal, hogy egy farkat ábrázoló transzparens is volt nála, amelyre a Nemzeti Érzelmű Motorosok Egyesületének logója volt rárajzolva. Na, ezt nem igazán kellett volna, a talpig bőrben utazó Szanyi kedvencek érzékeny népek, semmi humorérzékük nincsen nekik. Már aznap kapott egypár baráti gyűlölködő emilt, később ezek átcsaptak életveszélyes fenyegetésekbe. Nemzeti européer módon lincseléssel, kasztrációval, lelövéssel, és a változatosság kedvéért keresztre feszítéssel nyugtatgatták, amely sport mostanság Iszlám Állam módi. Állítólag gyerekeket részesítenek ebben a kegyben az új középkor egyetlen letéteményesei, olykor elevenen sütnek meg embereket, vagy sokkal gyakrabban élnek a lefejezés humánus eszközével. Ez nem annyira macerás.
A talján baja, hogy nem tudja, hol él, meg azt sem, hogy merre van a magyarok istene. A kuruc.info névre hallgató, babazsúrokban utazó, amúgy magyarságára oly igen büszke honlap közzétette nevét, címét, munkahelyének címét egy őt ábrázoló fotóval egyetemben. Egy nappal később már a Jobbik két szimpatizánsa jelent meg videokamerával a munkahelyén, amelyhez nem sokkal később ki kellett hívni a rendőrséget a kint gyülekező szélsőségesek miatt. Hősünk azóta bujkál, egyre-másra költözik új és még újabb lakásokba, de nem nyer sem nyugalmat, sem kegyelmet. Vérdíjat még nem tűztek ki a fejére, mint a Charlie Hebdo tulajdonosáéra a próféta új gyermekei, de odáig is eljuthatunk, ha nagyon el nem basszák nekünk itt ezt a keleti nyitást. Ez az Andrea egyébiránt is valami gazdasági menekült lehet, ha ebbe az országba ette a rosseb, hogy itt fotózgasson.
Így tehát Andrea Giuliano, olasz fényképész találkozott azzal a magyar valósággal, amely papíron ugyan nem létezik, aztán meg mégis van. Két hét alatt Rendetteszünk Sándor, és kiosztunk néhány kokit és Sallert Viktor oly igen határozottan léptek a magyar homofóbok, antiszemiták tökeire, hogy nagy visításukban Párizst vizionálnak a Duna partjára. Ebben voltaképp ki is merült kettejük rendészeti ténykedése, hacsak a Szabadság tér permanens védelmét, a Merkel látogatása okán tüntetni óhajtók buzgalmát nagy hirtelen betiltó igyekezetet, vagy ilyesmiket nem tekintünk érdembeli cselekedetnek. És nem tekintünk annak. Sőt, rosszabb hírünk is van, az ilyen mosolyt nem ismerő bigottságot még gerjeszteni is kívánja a mi egyszülött államunk, amikor törvényt akar fabrikálni úgymond a vallási szimbólumok védelmére. Bocsáttassék meg neki, hogy nem tudja, mit cselekszik.
Egy olyan országban, amely annyi humorérzékkel rendelkezik, mint köztudottan örökké vigyorgó államelnöke, nem tanácsos életre kelteni a szépemlékű inkvizíciót, bármennyi örömöt is okozott hajdan katolikus testvéreinknek áldott tevékenysége. Azért is nem lehetne ezt, mert mint kitetszik, polgártársaink jórésze olyas lét-, és tudatállapotban leledzik, mintha nem telt el volna párszáz év a gyönyörűséges szeánszok óta. Nem is oly rég Székhelyi József megbabrálta egy kicsinyt a Himnuszt, és rögtön nem volt maradása Szegeden, még szerencse, hogy Mária földjéről nem üldözték el. Ki magyarítaná akkor Homér Simpsont? Node, nem a sárga fejű kopasz a mi bajunk, vannak nekünk saját bejáratú tar koponyájúink dögivel, akik egy jó francot a csuhát védik, csak érzik a vérszagot. Csak úgy, mint takart arcú haverjaik, akik ebben az általuk generált Apokalipszisben öldökölnek, mert az jó. Azért. A párhuzamosok meg találkoznak a végtelenben, mint az tudvalévő.
Vélemény, hozzászólás?