Hallod? Ha nem, nincs NAV-szekatúra

can_you_hear_mePásztor Józsefné szegedi nyugdíjasnak nem volt sem szőleje, sem stadionja a kertje aljában, viszont volt egy nagyothalló gyereke, meg hetvenkétezer forint nyugdíja is bónuszként. A fiúnak elromlott a hallókészüléke, és azt a mi szociálisan meg minden téren jól fejlett OEP-ünk – hogy áldaná meg őt a jóisten – csak hétévente finanszírozza, így Pásztornénak döntenie kellett, hogy vagy vesz egy műszert saját befektetésben, vagy a gyerek nézheti hosszan a némán mozgó szájakat. Ő a vásárlás mellett döntött, és magára vonta a makulátlan Vida Ildikó cégének becses figyelmét, nyakába kapott egy jóképű vagyonosodási vizsgálatot.

A készülék ugyanis több, mint kilencszázezer forintot kóstál. Összefogott a család, de még mindig kellett négyszázezer forint, amit meg kölcsön kértek, és szépen lassan visszafizetgették a párnacihából annak rendje és módja szerint. Ezt nagyon nem kellett volna, mert erről papír is született, ami nyomot hagy, és fel is keltette az oly igen éber adóhatóság figyelmét. Nem értették, hogyan tudta kifizetni a pénzt még apránként is, ebből látszik, hogy a mi derék ellenőrző hivatalunknak fingja sincsen a való világról, mert csak a VV-t lesik, abban meg Fanni drága kefél orrba szájba, a villalakóknak, mint ahogy a NAV-nak sem, pedig fogalma sincs a farhátról, meg a tyúklábról, amely köztudottan igen jó és tápláló eledel.

88488Sőt, a Zsiga Tibor összest sem forgatták alaposan, a szépreményű szerző ugyanis egy helyütt kifejti, hogy Magyarországon negyvenhétezerből fényesen meg lehet élni. Ha figyelembe vesszük Pásztorné ehhez képest pofátlan, hetvenkétezres nyugdíját, akkor könnyen belátható, hogy él, mint hal a vízben, és annyi hallókészüléket vesz kénye kedvére, amennyit csak akar. Egyenest tobzódik a készülékekben, amely amúgy luxuscikk lehet, ha ennyire bántja a hatóság szemét. Happy and-ként azonban a spekuláló nyugdíjast mégsem tartóztatták le adócsalásért, mert isteni szerencséje volt, hogy bevetette ezt a család dobta össze a nagy részét szlogent.

Ezt nemzetünk nagyjai tették oly igen közkeletűvé, hogyha ezzel a fordulattal találkoznak az ellenőrök, köpni, nyelni nem tudnak. Ily módon gyarapszik ez az ország, egy nagy család vagyunk, mondhatni. Meg fölöttébb segítőkészek is, szülők sietnek pénzzavarba került külügyminiszter ivadékuk segítségére pár tízmillióval, feleségek háza növekszik, meg a saját is, amőbaként, S ha ezt látja a NAV, rögtön megerősítheti a közkeletű szlogent, hogy ez a kurvaország jobban teljesít, mert annyi itt a lóvé, mint a Burgban a hercegnő Svejk szerint. Igaz ugyan, hogy az éppen vizsgált manusnak sosincs pénze, de a rokonok tele vannak. S mivelhogy mindenki rokona valakinek, világos, hogy haligali ez a vidék.

tokaj_kereskedohaz_szolo_1251980701Viszont van, aki érinthetetlen. Míg Pásztorné hallókészülékére úgy röpült rá a „cég”, mint légy a lószarra, Orbánt még csak birizgálni sincs módjukban, igaz, nem is igen akarnák. De még a feltételezésig sem juthatnak el, erről mindig az élősködő párt egy keresztényi szellemiségű prominense gondoskodik a mentelmi bizottság elnökeként. A népeket a rosseb eszi, hogy megtudják, a nemzetvezetőnek honnan a francból van annyi pénze, amennyi amúgy nem lehetne, hivatalosan: „a kormányfő vagyonnyilatkozatai minden részletükben biztosan nem fedhetik a valóságot, mivel a miniszterelnök vagyonosodását a fizetése mértéke soha nem igazolta”. Ám a mentelmi bizottságot vezető KDNP-s Vejkey Imre ezt valamiért nem tartotta érdekesnek. Ügy lezárva mindaddig, míg Orbán meggondolatlanul nem vesz magának hallókészüléket, akkor viszont kő-kövön nem marad, az hétszentség.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!