Hív a welness, vár a bár

A szabad vasárnap új lehetőséget teremt a turizmusban és a szabadidőiparban: fellendítheti a turisztikai szolgáltatók forgalmát, ezt mondta Ruszinkó Ádám turizmusért felelős helyettes államtitkár. Meg azt is, hogy a kormány alapvető célja az emberek életminőségének javítása, amelynek több fontos tényezője van, köztük a magasabb jövedelem, amiből egyre több pénz marad a családoknál. Az életszínvonal javulásának másik fontos tényezője, hogy minél több szabadidő álljon az emberek rendelkezésére, amelyet a családok tartalmas, közös programokkal tudnak eltölteni. Pont.
bástya-elvtárs-tanú
Mintha M1 híradót hallana az ember, olyan ez. Pufók, rózsaszínű és vaníliaillatú világ tárul elébünk, csóváljuk a fejünket, hová is kerültünk, és csendben mormoljuk a Hofi-i igazságot, egy lófaszt mama. Hogy Ruszinkó tapsikol a végül győző eszementségnek – vö: vasárnapi zárva tartás -, az az ő egyszemélyes öröme, nem a szállodai portásoknak tiltották meg a vasárnapi munkát a pacsirtavadászok. Érdekes is volna, helyettes államtitkár úr beiktatási ceremóniáján mondta ugyanis, hogy a turizmus, mint olyan, a magyar GDP tizenegy százalékát állítja elő, a foglalkoztatásból pedig öt és fél százalékkal részesedik.

Nomármost. „2014. szeptember–novemberben 4 millió 155 ezer fő volt a foglalkoztatottak létszáma, 188 ezer fővel több, mint az előző év azonos időszakában.” – Ezt harsogja a KSH fanfárja, ami hasracsapva és alaphangon azt jelenti, hogy uszkve kétszázötvenezer jómunkásember nyomja az ipart a turizmusban. Ha csak egy feleséggel/férjjel, meg egy gyerekkel számolunk, akkor az hétszázötvenezer magyar. Az ő lelki üdvük senkinek se számít, mikor lehet nekik tartalmas, közös programjuk, Bástya elvtársat már meg se akarják gyilkolni? Én nagyon bírom, hogy pártunk ilyen jótét lélek, és igyekszik eldönteni, hogy mit csináljak a szabadidőmben.
szabad-nepek-III._0014.preview
Meg különben is. Legelőször azon buzgólkodik szuszogva, hogy több pénz maradjon nálam. Kurvára erőlködik, nem megy neki, mindegy, illetve dehogy. Aztán megcsinálja a szabadidőt nekem, amit úgy bír elképzelni, ha én vasárnap nem a bótba lavázok, akkor rögtön annyi idő szakad rám, hogy képtelen leszek vele mit kezdeni. Miután végeztem a misével meg az aktuális szakkörrel a kultúrba’, kézen fogom az én kedvesemet meg kajlafogú egyetlen gyermekünket, és indulunk a welnessbe fellendíteni a turizmust. Én nagyon szeretem, hogy ilyen egyszerű a világ. A propaganda, amelyet kapunk manapság, végletekig leegyszerűsíti a dolgokat, eljutunk a konyhai falvédők, meg a Szabad Nép színvonalára. Csak azt nem értem, hogy amúgy értelmes emberek miért hülyülnek meg hirtelen, ha fölszíjja őket az apparátus. Illetve ha nem veszítik el az eszüket, akkor meg miért menekülnek visítva, ez a titok, meg az Ottó, a Tótottó.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum