Most már, hogy a kifli ára kormányzati tényezővé vált, igazán megnyugodhatunk. Tényleg közel az idő, amikor Viktor atyánk, mint újjászületett Csermanek János lép szeretett népe elé, és a mikrofonba üdvözüli a megváltó mondatot, miszerint: a krumplileves legyen krumplileves. Ha el nem cseszik teljesen, akkor rezsicsökkentés lesz a kiflinél is, erre utal, hogy az Őrség ördöge, az amőba-szerűen alakváltoztató – többnyire váratlanul szobákkal gyarapodó – lakásban élő első Rogán Antal önmaga vonta össze jólfésült szemöldjét, és fölhorkant. Hogy itt van nekünk ez a benzin, ami – bár halálra keressük magunkat rajta – mégis rohadtul olcsó, a kifli ára meg cseszik követni a Brentet, éppen hogy szabotőrnek nem nevezte a szerencsétlen pékeket.
Idáig betudható lett volna az egész az ő saját bejáratú hülyeségének, de az amúgy mindenféle elcseszett adóval brillírozó Varga Mihály úr meglovagolta a dolgot, és raportra hívta a kifliben és társaiban utazókat. Arra ösztökélné őket, hogy adjanak számot, miért nyúzzák a népet horribilis kifliárakkal, holott az olaj már olyannyira fillérekért van, hogy a csapból is majdnem az folyik, és kevés választ el minket attól, hogy a népek üdvözült képpel azt hörböljék a kannás bor helyett. Ilyképp tetemre lesznek hívva a kifliárusok, de nem azért, hogy megkésett bosszút álljanak a koleszosok a szenátor asszonyon, akinek köztudomásúan egy fizetetlen kiflitől lett kajla a foga még jó régen. De nem. Arról esik majd szó a szeánszon, hogy tán extraprofitra és pofátlan végkielégítésre játszik rá a kifliszakma, amely cselekedet tudvalévően ördögtől való, így üldözendő, hacsak nem szerepel adott pék a Kubatov listán, ami mindjárt más fekvést kölcsönöz a leányzónak. Vannak tabuk még.
Ez az egész annyira jellemző. Kormányzás helyett ötletelés zajlik, épp meglovagolni valami aktuális trendet azt a látszatot hazudva, hogy jó atyáink vagyunk nektek. És minden csak kajla maszatolás, az egész buzgalom a gyalázatot hivatott elfedni, amelyet éppen ők maguk szabadítottak rá a népekre. A benzinen rugózni sokkal könnyebb, mint netán választ adni arra, hogy miért huszonhét százalék a kifli áfája, mért annyi az út díja az őt szállító autónak, mért köll még matricákat vennie, a gáz, amivel a pékek sütögetnek, miért drágább nekik a rezsicsökkentés óta, és még sorolhatnánk, hogy miért drága az a kibaszott kifli. S ha már így szimbólum lett az össznépi nyammogás tárgyából, akkor azt is be kell látnunk, hogy mindez csak takarás, indulócsel, hogy az igazi ganéság ne látszódjon. Amíg a kifli-problematikán csócsálódik a nemzet, megfeledkezik másról.
Most jelesül Goodfriendet akarják kiverni a fejünkből cefetül. Illetve nem is őt, hanem azt, amit ez a jóember kipattantott szeretett honunkban. Hogy valami bűzlik Orbániában, olyannyira, hogy egynémely alakjai be sem tehetik lábukat az ígéret földjére, és éppen azért, mert mocskos a kezük holmi kormányzati produkciókban. Ez viszont sohasem fog kiderülni, az ideiglenes ügyvivő mentelmi jogát nem függesztette fel a mocsadék USA, így ő nem teregetheti ki a szaros lepedőt. Ilyképp elvitorlázott a zivatarfelhő nagyjaink feje fölül, részükről lezárták a dolgot, spongya rá, mondják. Így megy ez, asztal alá söpörve a trágya, jó lesz a népeknek helyette a kifli, vélik. Amiről nem beszélünk, az nincs, befogjuk a szemünket, mint az óvodás, aki azt hiszi, így nem látják. Ebben az egész delíriumban, ami körülölel minket a munkaalapú társadalomban, ideje volna zászlónk megváltoztatásának is. Ezen kifli szerepelne sarló helyett, a kalapács az maradhatna, a veres csillagot meg stadionnal helyettesíthetnénk, és fújdogálhatnák a fényes szellők, mint a hajdani komcsi slágerben, ha már, ugye.
Vélemény, hozzászólás?