Kifli és kalapács

0123_selmeczi_gabriella_kiflicsücsökMost már, hogy a kifli ára kormányzati tényezővé vált, igazán megnyugodhatunk. Tényleg közel az idő, amikor Viktor atyánk, mint újjászületett Csermanek János lép szeretett népe elé, és a mikrofonba üdvözüli a megváltó mondatot, miszerint: a krumplileves legyen krumplileves. Ha el nem cseszik teljesen, akkor rezsicsökkentés lesz a kiflinél is, erre utal, hogy az Őrség ördöge, az amőba-szerűen alakváltoztató – többnyire váratlanul szobákkal gyarapodó – lakásban élő első Rogán Antal önmaga vonta össze jólfésült szemöldjét, és fölhorkant. Hogy itt van nekünk ez a benzin, ami – bár halálra keressük magunkat rajta – mégis rohadtul olcsó, a kifli ára meg cseszik követni a Brentet, éppen hogy szabotőrnek nem nevezte a szerencsétlen pékeket.

Idáig betudható lett volna az egész az ő saját bejáratú hülyeségének, de az amúgy mindenféle elcseszett adóval brillírozó Varga Mihály úr meglovagolta a dolgot, és raportra hívta a kifliben és társaiban utazókat. Arra ösztökélné őket, hogy adjanak számot, miért nyúzzák a népet horribilis kifliárakkal, holott az olaj már olyannyira fillérekért van, hogy a csapból is majdnem az folyik, és kevés választ el minket attól, hogy a népek üdvözült képpel azt hörböljék a kannás bor helyett. Ilyképp tetemre lesznek hívva a kifliárusok, de nem azért, hogy megkésett bosszút álljanak a koleszosok a szenátor asszonyon, akinek köztudomásúan egy fizetetlen kiflitől lett kajla a foga még jó régen. De nem. Arról esik majd szó a szeánszon, hogy tán extraprofitra és pofátlan végkielégítésre játszik rá a kifliszakma, amely cselekedet tudvalévően ördögtől való, így üldözendő, hacsak nem szerepel adott pék a Kubatov listán, ami mindjárt más fekvést kölcsönöz a leányzónak. Vannak tabuk még.

Ez az egész annyira jellemző. Kormányzás helyett ötletelés zajlik, épp meglovagolni valami aktuális trendet azt a látszatot hazudva, hogy jó atyáink vagyunk nektek. És minden csak kajla maszatolás, az egész buzgalom a gyalázatot hivatott elfedni, amelyet éppen ők maguk szabadítottak rá a népekre. A benzinen rugózni sokkal könnyebb, mint netán választ adni arra, hogy miért huszonhét százalék a kifli áfája, mért annyi az út díja az őt szállító autónak, mért köll még matricákat vennie, a gáz, amivel a pékek sütögetnek, miért drágább nekik a rezsicsökkentés óta, és még sorolhatnánk, hogy miért drága az a kibaszott kifli. S ha már így szimbólum lett az össznépi nyammogás tárgyából, akkor azt is be kell látnunk, hogy mindez csak takarás, indulócsel, hogy az igazi ganéság ne látszódjon. Amíg a kifli-problematikán csócsálódik a nemzet, megfeledkezik másról.

imagesMost jelesül Goodfriendet akarják kiverni a fejünkből cefetül. Illetve nem is őt, hanem azt, amit ez a jóember kipattantott szeretett honunkban. Hogy valami bűzlik Orbániában, olyannyira, hogy egynémely alakjai be sem tehetik lábukat az ígéret földjére, és éppen azért, mert mocskos a kezük holmi kormányzati produkciókban. Ez viszont sohasem fog kiderülni, az ideiglenes ügyvivő mentelmi jogát nem függesztette fel a mocsadék USA, így ő nem teregetheti ki a szaros lepedőt. Ilyképp elvitorlázott a zivatarfelhő nagyjaink feje fölül, részükről lezárták a dolgot, spongya rá, mondják. Így megy ez, asztal alá söpörve a trágya, jó lesz a népeknek helyette a kifli, vélik. Amiről nem beszélünk, az nincs, befogjuk a szemünket, mint az óvodás, aki azt hiszi, így nem látják. Ebben az egész delíriumban, ami körülölel minket a munkaalapú társadalomban, ideje volna zászlónk megváltoztatásának is. Ezen kifli szerepelne sarló helyett, a kalapács az maradhatna, a veres csillagot meg stadionnal helyettesíthetnénk, és fújdogálhatnák a fényes szellők, mint a hajdani komcsi slágerben, ha már, ugye.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!