Minimálbér-emelés: az állam nyeri a többet

Az orbáni elhíresült mondat – ne mi nyerjük a legtöbbet – nem működik, és mi szívunk jó torkosborzként persze. Hiába, egyenesen jótét lélek a mi államunk, meg a kormányunk ugye, és nagyon jól is teljesít, mint az tudvalévő. Olyannyira, hogy a 2010 óta eltelt időszakban a bruttó minimálbér 42 százalékkal emelkedett, vagyis 73 500-ról 105 ezerre nőtt.
minimalber-par-forint
Mielőtt térdre esnénk nemzetmentő nagyságuk előtt, nézzünk bele picinyt az éhkoppon foglalkoztatottak pénztárcájába, és meg fogunk lepődni. De a bagázst ismerve ezt sem nagyon muszáj. Az első látásra jelentős pluszból ugyanis nem sok maradt, hiszen a nettó krajcár csak 14 százalékkal növekedett. Míg 2010-ben a minimálbéresek 60 236 forintot kaptak kézhez, 2015-ben 68 775 forintot visznek haza, vagyis a 31,5 ezer forintos bruttó növekedés a gyakorlatban 8500 forint pluszt jelentett. Négy év alatt, lehet boldognak lenni. Varga pénzügyérnek azonban ennél sokkal jobban, az ördögöt elrejtették a dunna alá.

A munkavállaló szja, nyugdíj- és egészségügyi-járulék címén 36 225 forintot, a munkaadó szociális hozzájárulási adóként és szakképzési hozzájárulásként a bruttó felett még 29 925-öt utal az államkasszába. Ez összesen 66 150 forintot jelent, ami a 2014-es összegnél 2205 forinttal több. Ezzel szemben a minimálbéres dolgozó 2292 forint pluszt kap, csak 87 forinttal többet, mint az állam. A bruttóból munkavállalói oldalon 173 százalékkal több pénzt vonnak el adók és járulékok formájában, mint tették azt 2010-ben, a munkaadónak a tehernövekedés miatt 43 százalékkal kerül többe foglalkoztatnia egy minimálbérest idén, mint öt évvel ezelőtt.
f0901-06
Magyarán: jóval többet adózik a munkavállaló, jóval többet fizet a munkaadó, aminek eredménye lett az, hogy az állam is jóval több pénzhez jut a minimálbérre bejelentettek után.

Míg 2010-ben 34 212 forint ment az államkasszába egy dolgozó után (munkaadói és munkavállalói járulékok és adók címén), idén ez 66 150 forintot jelent. A növekedés 93,4 százalékos, azaz, az állam lett az elmúlt évek minimálbér emeléseinek nyertese. A legfrissebb adat szerint 2013-ban egyébként 1,345 millióan dolgoztak a minimálbérért vagy annál kevesebbért. Ha ezt elfogadjuk 2014-es adatnak a minimálbéresekre vonatkozóan, akkor 2,9 milliárddal többet fizetnek az érintettek az államnak azért, mert a kormány 3500 forinttal emelte a bruttó minimálbért idén. Köszönjük, Emese.

(Az adatokért kösz: mfor.hu)

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum