Közvetlenül a rendszerváltás után a népek még hittek a rájuk szakadt szabadság erejében, és amikor átvágta őket a friss, ropogós hatalom, szinte elemi erővel zúdultak az utcára és az utakra. Olyat tehettek, mint előtte negyven évig nem, beleszólhattak a sorsukba, legalábbis azt hitték. Huszonöt év múlva másképp heverészik a lány, de mintha visszatérni látszanék a taxisblokád ártatlanságának kora, újra az utcán vagyunk, ha most még nem is azzal a tiszta lélekkel, mint akkor, de mintha málladozna a punnyadtság. Igaz, a közeg is teljesen más, mint amikor mindenki a demokrácia elsőáldozója volt.
Olyan új volt a világ 1990-ben, hogy sok minden igazából még nevet sem kapott, és ma már jóindulatú atyáskodással nézzük a kezdeteknek azt a botladozását is, amikor az MDF által leigázott televízió új szerepét tanulva élőben közvetítette az érdekegyeztető tárgyalásokat. A mai jó, ha szót ejt ilyesmiről, ha meg egyáltalán, akkor valahol a híradó végén rózsaszín pántlikában, de nem nagyon hihetjük, hogy erre vetemedne. Érdekegyeztetésre ott vannak a szemétbe hajított konzultációs levelek. Ezeket a nemzet tenyészbikája, Dájcstomi fogja ezentúl dirigálni, rosszabb attól sem lesz, mivelhogy eddig sem volt semmi értelme a mézbe mártott madzagon túl, amelyet elsősorban a hívek nyalogattak.
Orbán nem áll szóba újságíróval a kétheti Kossuth rádiós szeánszon túl, Antall József a halál előszobájába, a kórházba is beengedte a sajtót, ebből született a pizsamás interjú, amely mai szemmel megdöbbentő őszinteséget mutat. A kort nem, de az ország első szolgájának alázatát igazán megsüvegelhetjük, és nem azért, mert magunk annyival lennénk értebbek, hanem mert a mai kurzus szarik ránk, és a sorsunkra. Ide jutottunk negyedszázad alatt, és ha arra volna gusztusunk, elmondhatnánk, hogy régen minden jobb volt, holott tudjuk, hogy nem. Antall azonban demokrata volt, ha másért nem is lehet becsülni, ezért mindenképp, az ilyesmi hiánycikk a mai megváltóból. A pizsamás beszélgetésben még ilyenek hangzottak el:
„Az országnak meg kell tanulnia, hogy itt a kormány többé nem a hatalom egészét gyakorolja, hanem csak a kormányzati szintű irányítást tudja elvégezni, s együtt kell működnie a parlamentnek, a kormánynak, az önkormányzatoknak, az érdekvédelmi szervezeteknek, munkaadóknak és munkavállalóknak egyaránt. S végre most láttuk, hogy együtt ültek azok, akik eddig egymással szemben álltak. Már senki nem kérdőjelezte meg a munkaadók szervezeteinek a legitimitását, ahogyan ez korábban történt, és nem kérdőjelezték megy egymást a szakszervezetek. Én ennek örülök. Most már legalább vannak legitim tárgyalópartnerek, és csak így tudunk tárgyalni. Az önkormányzatokban pedig azok a pártok is jelentős, sok helyütt irányító szerepet játszanak, amelyek a parlamentben ellenzékben vannak. Ha ebben az új helyzetben józan ésszel, jószándékkal és felelősséggel, méghozzá teljes nemzeti felelősséggel fogjuk végezni a munkánkat, akkor lehet, hogy ez a válság, ami most bekövetkezett, még hasznára válik az országnak.”
Mintha másik bolygóról beszélne hozzánk ez az ember a maga kimért stílusában. Gyurcsányt lehet utálni, de ő is felvette a maga pizsamáját Őszödön. Ha az unalomig ismételgetett, és már undorig ismert hazugságos mondatoknál hajlandóak lennének az agyhalottak tovább olvasni, vagy egyszerűen csak olvasni meg értelmezni is kicsinyt, akkor meglepő dolgok derülnének ki mindenki számára. A nyurga figura abban a beszédben értünk káromkodott:
„Csinálunk-e valami nagyot? Azt mondjuk-e, hogy a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy a francba lesz majd útiköltség elszámolásunk, bassza meg. Jöttek páran, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Egzisztenciát lehet még találni sokat…Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen… Ne áltassuk itt egymást. Ez az igazi botrány. Az az igazi botrány, hogy a cigány embereknek tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. Az anyámnak is jobb jut, a kurva életbe. Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány…”
De van nekünk éppen regnáló miniszterelnökünk is, aki sajátos utat járt be, és sohasem hazudott. Egy kis ízelítő arról az ívről, amelyet megtett kaméleonként:
„Összességében az MDF egy olyan elkorhadt, régi világot képvisel, ami soha többé nem fog Magyarországra visszatérni…A XX. század végi modern társadalomtól idegen az a gondolatvilág, amellyel kéretlenül boldogítani akarják a nemzetet. Az MDF a társadalommal szemben keres politikai szövetségest az egyházakban…
…Ennek az országnak a sorsát csak egy polgári középerőkből álló kormány tudja megnyugtatóan rendezni. Olyan polgári liberális kormány, amely nem enged sem egy jobb-, sem egy baloldali etatista gazdaságpolitika csábításának. Csak egy ilyen liberális kormány látszik alkalmasnak arra, hogy megértesse a polgárokkal, hogy a privatizáció lehetőség, hogy meggyőzze őket arról, hogy minden olyannyira várt intézkedés – legyen szó nyugdíjról, gyedről, családi pótlékról, munkanélküli-segélyről – csak akkor lehetséges, ha előteremtjük hozzá a szükséges pénzt. Márpedig pénz csak piacgazdaságban terem, pénz és piac pedig nincs a pénzforgatáshoz értő vállalkozók, tőkések nélkül… Hangulatkeltés folyik a bankárok, a bankok, a pénztőke és a nemzetközi pénzügyi intézmények ellen… Egy liberális kormány képes lesz arra, hogy kíméletlenül szembeszálljon az… idegengyűlölettel…
…A populizmus élő klasszikusai szájában a „liberális” szó káromkodás, szitok. A liberálisok ugyanis szabadságot követelnek a népnek, hogy vállalkozhasson és választhasson. A populisták ellenben fel akarják emelni a népet… Ezért vonzódtak a populisták mindig az állam gyámkodó hatalmához…
…A magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni, erősíteni, sőt építeni kell. Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam…
…Senki sem lépheti át a saját árnyékát. Ha egy politikus nem tartja magát korábban kimondott gondolataihoz, s mindig csak a pillanatnyi népszerűségre gondol, eltávolodik egykori önmagától, akkor előbb-utóbb erkölcsileg megsemmisül, kiürül, és zörögni kezd, mint a mákgubó ősszel, ha fújja a szél…”
Orbán nagyon zörög, már nem is zörög, recseg egyenest, pizsamája nincsen, már egy nyamvadt hálóinge sem. Csak a valagnyalakodók nem mondják neki, hogy ruhátlan. A népek az utcán. Horváth Balázs, Antall belügyminisztere még a Parlament ablakában máttósan imbolyogva is faszányosabb gyerek volt, mint az sms-eket küldözgető Pintér. Horváth a legendák szerint lövetni akart, de csöndben lebeszélték róla, meg ki is aludta a delírt. Pintérnek TEK-je van, amely szerv eddig csak drogosokat tepert a földre, éles helyzetben nem volt, és nem tudni mi telik ki tőle. Ide jutottunk majd fél emberöltő alatt.
Vélemény, hozzászólás?