Végleg elakadt a tű: csakagyurcsány

Akár egy tisztességben megőszült teslás-bakelit, olyanná vált a Fidesz zseniálisnak vélelmezett kommunikációja, amely – magunk közt szólva – sohasem volt az. Elsőáldozó hívek számára készült emésztetlen egytálétel az egész, kimerül a debil tudatfoszlányok szajkózásában, amelyek könnyen rághatónak, már-már pépesnek tűnnek, mint a rezsicsökkentés, amelyről lassan azért leszakadnak. Gyurcsány azonban örökzöld. Mindegy, hogy illik-e a delirált képbe, ugyanis bármi van, mint a fogatlan ribancnak a szopás, úgy jut eszébe a narancsfejűeknek mindenről maga a Sátán. Ezzel – valljuk be – nagy örömöket tudnak szerezni, mint tegnap is, amikor megint kibukott belőlük a rettegés jól meghatározott oka, amely maga a kénköves Fletó.

2663070103_004eab75fc_z

Aranyba borították az estémet a fideszfiúk, pedig meglehetősen rosszul kezdődött az egész. Itt, minálunk hiába vigyorgott a tavaszi képét mutató Nap a szombathelyi decemberben, Madridban esett vigasztalanul, mintha Macondóban játszott volna a Barca a Getafe ellen, és nem sikerült egy nyamvadt gólt bepasszírozni abba a rohadt kapuba. Ez – valljuk be – igen nagyon rosszul bír esni egy gránátvörös szívnek, főleg azért, mert a Reálmargit már megint nyert. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Falco és a Körmend is szopott újra, könnyen belátható, nehéz szívvel ment neki az ember a lányok kézilabda meccsének, amelyen infarktusos előadással hoztuk a románok ellenit. Ez valamit javított az előtte elszenvedett traumán, de hogy fülig érő szájjal tudjam magamra húzni a paplant, arról az MSZP gondoskodott, pedig nem is akart ilyet.

Nem kellet egyebet tennie, mint újra köldöknézni, hogy az alakulat azért ne tűnjön el végleg a történelem süllyesztőjében. Ők sem mutatnak azonban valami nagy változatosságot, Tóbiás csak arra jutott megint, hogy a pártnak meg kell újulnia. Így egyszerűen, konkrétumok nélkül, amiből kitetszik, hogy történhet ebben a redves országban bármi, az mszp-agy körben forog, mint a saját farkát kergető kutya. Mindez egy magára valamit is adó kormányzó(?) – na jó, hatalmat bitorló – kétharmados atyaúristenes pártnak, mint a Fidesz most a Kárpátok alatt, laza estebéd lenne csupán, vagy délutáni tea foszlós kaláccsal. Tudhatjuk azonban, hogy a fijúk olyan párhuzamos világban élnek, amelyből nem dereng át a valóság, így sikerült sajátos módon reagálni az MSZP-s cuccra, amely megnyilatkozás mutatta, hogy ezek már tényleg tökhülyék. Ilyképp sikerült kézilabdás boldogságomat jóleső vihogással kiegészíteniük, mert kitetszik, hogy mindegy már mi történik, a duma ugyanaz. A röhej maga.

4242768_6b6e347f07a4a647c49ccca1393d98e7_wm

A szekfűs molyolás még be sem fejeződött, már előálltak a farbával, hogy aranyba vonják az estét teljesen: „A magyar emberek nem kérnek a baloldal visszatéréséből – reagálás az MSZP pártértekezletére. A magyar emberek idén háromszor is világossá tették, hogy nem kérnek a baloldal és a Gyurcsány-pártok visszatéréséből. Nem kérnek többet a megszorításokból, és a bukott gazdaságpolitikából, nem akarnak újra segélyen tengődő országot, és nem kérnek a hazájukat külföldön eláruló politikusokból. (Fidesz Sajtóiroda, Kiadó: Fidesz)” Jó, hogy már tudjuk ezt is. De hogy mire föl ez a rettegés, az is egy érdekes dolog. Az anyakirálynő – hogy kellőképp eufemisztikus legyek Orbánnal – az oka, Gyurcsánytól ugyanis pánikrohamai vannak.

A 2002-es televíziós vita egy életre fixálódott benne, olyan csapás volt az, amelyet nem tud kiheverni, és iszkol a számára zűrös helyekről. Idén még egy amerikai beszédet is lemondott, mert ott azt kérték, hogy utána kérdéseket tehessenek fel neki. Egy perc alatt hátrált ki a felkérés elől, és ez valahol tragikus is, ha belegondolunk, hogy Magyarország miniszterelnökéről lenne szó, pláne még hogy örökkévaló időkre tekintik annak, de ebbe ne merüljünk bele. Efféle hajlamai már a trauma előtt is voltak. Annak idején, amikor az ÉS szedte cafatokra tokaji ügyeit, itt, Szombathelyen egy interjúban – akkor még lehetett beszélni vele – feltettem neki a tízmillió forintos kérdést, hogy fejtené ki, mi is van akkor ott Sárazsadányban. Nem tud róla, mondta, mert ő úgymond egészségügyi okokból nem olvassa azt az újságot. Azóta-e, nem tudható bizonyosan, de nem hajlandó tudomásul venni azt a valóságot, amely a fején kívül létezik.

agressziv_kismalac_humor

2012-ben a hvg.hu próbálta szóra bírni, aminek ilyen eredménye lett:
„hvg.hu: Felelősnek tartja-e magát a forintgyengülés miatt?
Orbán Viktor: Mármint a jegybankelnök úr? Erről nem nyilatkozott.
hvg.hu: Nem. Ön, miniszterelnök úr!
Orbán Viktor: Semmilyen személyes felelőssége a jegybank elnöknek nem került szóba a tárgyaláson.
hvg.hu: Ön, személy szerint!
Orbán Viktor: Az sem.”

Na most, ilyen alaktól mit remélhetne az ember? Semmit se, a sameszoktól meg pláne. Ilyen megközelítésből érthetően kerül elő Gyurcsány újra meg újra, fix ponttá vált a Fidesz-univerzumban, állócsillag. Az ember röhög, mégis bánat szedi szét a szívét, ha meglátja, hova jutottak, és velük együtt az egész ország. Müller Péter tudta ezt már az őskorban, az általános alanyú dalszöveg éppen most manifesztálódik a fiúkban szerencsétlenségünkre: „…Sodródni kell / Sohase tudni a célt / Behunyt szemmel / Adni egy esélyt…/…Egy mozdulat csak / Épp a megfelelő / Pillanatban / Apró, de számottevő…/Látod, ez már pont az: / Zuhanórepülés / Leépülésből / Lefelé felépülés…/Depresszióztál / Fejedre húztad a szoba sarkát / Elég a bonyolult jóból / Lazíts és zuhanj át…” Hát, ja, Kirielejszon, hogy nekik legyen mondva.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!