Fuck you! Voltaképpen ezt üzente az autósoknak, meg amúgy minden magyarnak pártállástól függetlenül Kovács Zoltán kormányszóvivő. Évi ötezer forint, ennyibe kerül a Budapest környékieknek valami bevezetni kívánt megyei matrica, amivel használhatják a fizetőssé tenni szándékozott M0-ást. Aki nem akarja kifizetni, utazzon vonattal, adott még atyai tanácsot, és ezzel az utolsó mondattal szólította fel orális cselekedetre a polgárokat, akik annyit is érnek.
Nem érdekli ezeket sem Isten, sem ember. Nem a kormány feladata, hogy számításokat végezzen arról, hány nagy boltnak kell költöznie vagy hány embert fognak kirúgni az új szabályozás miatt. Ezt majd az érintettek kiszámolják. – mondta ugyanez az ember a nagy külföldi boltláncokat büntető törvénnyel kapcsolatos kérdésre pár nappal ezelőtt, amivel már akkor kiiratkozott a sapiensek közül.
Eszükbe jut valami, és megszavazzák, így megy ez már négy és fél éve. Az elején még valami rózsaszín mázzal próbálták leplezni, hogy ez egy velejéig romlott banda, de mára már lehulltak a díszletek, nincs lacafaca. Menjen vonattal, nem dolga kiszámolni, nem dolga meghallgatni senkit sem, mindenki bekaphatja. Majd Dájcstomi küld neked levelet, ne ugribugrizz nekem. De ez már nem megy, nem komilfó, a Föld forog, meg kering is, és nem elsősorban Orbán Viktor körül, mint az kiderült.
Pedig szeretné, kívánja a zuhanás megállítását, ezért szaladt be ma műsoron kívül házi rádióstúdiójába, ahol hangszigetelt falak között lehet hangosan álmodni. „Akik átmennek Magyarországon, nem tudnak megyei matricát venni, ők az M0-son is fizetni fognak. Valójában tehát a magyar embereket védjük meg ezzel az intézkedéssel”. Ezt bírta mondani bele a mikrofonba az újabb sarcról. Fordítok: rossz lesz nekünk, már megint az érdekeinket védi, amiből semmi jó nem szokott kikerekedni.
Mint ahogyan a megvédésből sem, erről a magán nyugdíjkasszák, a takarékszövetkezetek meg még ki tudja ki-, és mi tudna mesélni, mint Rémus bácsi a komcsi időkben. Hát persze, ott vagyunk megint. Akkor indultunk erre a hosszú útra, amikor annak idején a háromszáz forintos vizitdíjról celebráltak népszavazást. Csupán az akkor regnálók nem mondták azt, ha nem tetszik, menj a javasasszonyhoz. Behúzták a farkukat, ott kezdődött el minden, az volt a kétharmad első stációja, most meg így vagyunk, ahogy. Bekaphatjuk, mindenki bekaphatja már nagyon rég.
Nem voltak kíváncsiak senkire, amikor egy generáció ellopott nyugdíj-megtakarításából tőzsdei részvényt vettek. Könnyen jött, könnyen ment. Akkor sem, amikor az országot évtizedekre eladósító és Moszkva alá soroló döntést meghozták az atomerőmű-építésről. Nem kérdeztek az egykulcsos adó költségeiről, a bankellenes háború hatásairól, a stadionok várható látogatottságáról sem. Nem érdekli őket a körülöttük zajló világ, nem is tudják, mi zajlik benne.
Ha nem végtelenül gonosz, Harrach ilyen tájékozott mókus a tölgyfán. Arról beszélt, hogy a szegénység megítélése szubjektív, ezért többféleképpen értelmezhető. Meg arról, hogy ők visszaszorították a gyerekéhezést, mert sokaknak ingyenes az iskolában az étkezés. Az meg, hogy otthon nem esznek, csak életforma kérdése, pedig a szegénységet épp ők tették életformává, majd ezt a szegények egyéni döntésével azonosítják. Az, hogy ennek milyen erkölcsi tartalma van, nem érdekli őket, mindenki le van szarva, és mindenki bekaphatja. Ez az üzenet a ma már árokban fekvőknek, akiket nem hagytak az út szélén. Éles bakanccsal rúgták eggyel lejjebb a delikvenst, és most elmondják neki, hogy jó nagyon.
Vélemény, hozzászólás?