A kormány ormányoz: mindenki bekaphatja

Fuck you! Voltaképpen ezt üzente az autósoknak, meg amúgy minden magyarnak pártállástól függetlenül Kovács Zoltán kormányszóvivő. Évi ötezer forint, ennyibe kerül a Budapest környékieknek valami bevezetni kívánt megyei matrica, amivel használhatják a fizetőssé tenni szándékozott M0-ást. Aki nem akarja kifizetni, utazzon vonattal, adott még atyai tanácsot, és ezzel az utolsó mondattal szólította fel orális cselekedetre a polgárokat, akik annyit is érnek.

27083_varolista

Nem érdekli ezeket sem Isten, sem ember. Nem a kormány feladata, hogy számításokat végezzen arról, hány nagy boltnak kell költöznie vagy hány embert fognak kirúgni az új szabályozás miatt. Ezt majd az érintettek kiszámolják. – mondta ugyanez az ember a nagy külföldi boltláncokat büntető törvénnyel kapcsolatos kérdésre pár nappal ezelőtt, amivel már akkor kiiratkozott a sapiensek közül.

Eszükbe jut valami, és megszavazzák, így megy ez már négy és fél éve. Az elején még valami rózsaszín mázzal próbálták leplezni, hogy ez egy velejéig romlott banda, de mára már lehulltak a díszletek, nincs lacafaca. Menjen vonattal, nem dolga kiszámolni, nem dolga meghallgatni senkit sem, mindenki bekaphatja. Majd Dájcstomi küld neked levelet, ne ugribugrizz nekem. De ez már nem megy, nem komilfó, a Föld forog, meg kering is, és nem elsősorban Orbán Viktor körül, mint az kiderült.

kontakt-d0001ED891c67ba59187e

Pedig szeretné, kívánja a zuhanás megállítását, ezért szaladt be ma műsoron kívül házi rádióstúdiójába, ahol hangszigetelt falak között lehet hangosan álmodni. „Akik átmennek Magyarországon, nem tudnak megyei matricát venni, ők az M0-son is fizetni fognak. Valójában tehát a magyar embereket védjük meg ezzel az intézkedéssel”. Ezt bírta mondani bele a mikrofonba az újabb sarcról. Fordítok: rossz lesz nekünk, már megint az érdekeinket védi, amiből semmi jó nem szokott kikerekedni.

Mint ahogyan a megvédésből sem, erről a magán nyugdíjkasszák, a takarékszövetkezetek meg még ki tudja ki-, és mi tudna mesélni, mint Rémus bácsi a komcsi időkben. Hát persze, ott vagyunk megint. Akkor indultunk erre a hosszú útra, amikor annak idején a háromszáz forintos vizitdíjról celebráltak népszavazást. Csupán az akkor regnálók nem mondták azt, ha nem tetszik, menj a javasasszonyhoz. Behúzták a farkukat, ott kezdődött el minden, az volt a kétharmad első stációja, most meg így vagyunk, ahogy. Bekaphatjuk, mindenki bekaphatja már nagyon rég.

Freas_Frank_Kelly-AHSI49-Animal_Farm-D50

Nem voltak kíváncsiak senkire, amikor egy generáció ellopott nyugdíj-megtakarításából tőzsdei részvényt vettek. Könnyen jött, könnyen ment. Akkor sem, amikor az országot évtizedekre eladósító és Moszkva alá soroló döntést meghozták az atomerőmű-építésről. Nem kérdeztek az egykulcsos adó költségeiről, a bankellenes háború hatásairól, a stadionok várható látogatottságáról sem. Nem érdekli őket a körülöttük zajló világ, nem is tudják, mi zajlik benne.

Ha nem végtelenül gonosz, Harrach ilyen tájékozott mókus a tölgyfán. Arról beszélt, hogy a szegénység megítélése szubjektív, ezért többféleképpen értelmezhető. Meg arról, hogy ők visszaszorították a gyerekéhezést, mert sokaknak ingyenes az iskolában az étkezés. Az meg, hogy otthon nem esznek, csak életforma kérdése, pedig a szegénységet épp ők tették életformává, majd ezt a szegények egyéni döntésével azonosítják. Az, hogy ennek milyen erkölcsi tartalma van, nem érdekli őket, mindenki le van szarva, és mindenki bekaphatja. Ez az üzenet a ma már árokban fekvőknek, akiket nem hagytak az út szélén. Éles bakanccsal rúgták eggyel lejjebb a delikvenst, és most elmondják neki, hogy jó nagyon.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum