Erre csápoltak a tegnapi tüntetésen – Kozmosz

21189_zene_w490Tegnap ismét a francba kívánták a rezsimet pár ezren, mindehhez igen jó érzékkel a Kozmosz zenekart hívták alapozásnak. Ha nem lehettél ott, akkor olvasd el ezt, és belátod, hogy ők bizony nem „Ákos úr, a dalszerzö” (by: Kerényi Imre), de még csak nem is az UFO-val táncoló Pataky Attila, nem bizony. Kellemes lelki gyarapodást kívánok!

(Op I.) Az okosak földje

„Fosunk a jövőtől, büszkén a múltra,/ de hogy mi volt a múlt, azt senki se tudja. / Úgy tudtuk, más bánt el velünk, / pedig mi voltunk azok, hidd el nekünk. / A Habsburgok kérték és kapták a koronát, / önkéntes gyarmat voltunk több koron át. / Későn keltünk arra, hogy fel kéne kelni, / addigra utált körbe mindenki. / Miközben Deákot ünnepelte száz torok, / a fejünkre nőttek a román pásztorok, / ők nem egyeztek ki a kiegyezéssel, / baj is lett belőle később kevéssel, / hogy becsúsztunk a háborúba, / hülyére verve álltunk Trianonba’. / Utána Horthyék is okosak voltak, / hadat üzentek a Szovjetuniónak. / Mínusz negyven fok volt az oroszoknál, / ott maradt a fél hadsereg a Donnál. / Jöttek a ruszkik, fal lett a Lajta, / bölcsőnk ez, s gyakran sírunk is rajta. / Mi vagyunk a hősök és mi vagyunk a holtak, / a nácik és a komcsik is magyarok voltak, / mi voltunk Koppány és Kun Béla, / mi vagyunk magunk a probléma. / Valóvilág, Megasztár, X-Faktor, / szidjuk mindet, de nincs, aki elkapcsol, / és hiába védjük másoktól a földet, / ha lengyel húsért sorban állni ragyogó ötlet. / Mi tévézünk öt órát, de a jenkik a hülyék, / hősök vagyunk, csak sose állunk ki az ügyért. / Aki akar itt bármit, az úgyis dobbant, / és marad egymillió kamurokkant / az országban, ahol mindenről más tehet, / a zsidók, a bankok, az IMF, a melegek. / Balhé van, de sosincs felelős, / mindenki megússza, van jog, csak nem erős. / Eltűnt a Postabank, de senki se tette el, / Kulcsár Attila is egyedül kezdte el, / hozott is valamit az Ezüsthajó, / a Hagyóból lett csak cellalakó. / A pártokat építik az autópályák, / egyszer még féltek, de azóta látják, / hogy nem üvegzseb van, csak üveges szemek, / úgyhogy ideje, hogy építkezzenek. / Mi is építjük a nemzeti falansztert, / de erről nem írt se Kertész, se Wass Albert. / Nyugat-Európa és a káosz partján, / félig Ázsia, de egészen Balkán. / Mi vagyunk Orbán és mi vagyunk Gyurcsány, / mi vagyunk a rendőr, az orvos, ez a furcsán / bekötött nemzet, ez a szédült nép, / mi vagyunk a tábor és az ellenség. / Ki itt hatalmat kap, az sohase fékez, / először dönt, és aztán se kérdez, / hiszünk még, de tudjuk legbelül, / hogy hazudnak rendületlenül. / Légy csendben, ó, magyar, / ha viselkedsz, eljön az ómagyar / táltos, és neked is letol egy szettet, / szebbet, mint ahogy elképzelted. / Nézed a plazmán, majd kifizeted egyszer, / az állam is így él, ilyen ez a rendszer. / Itt tudja minden kisgyermek, hogy / svájci frankból nőnek a díszkertek, / úgyhogy senki se szól, hogy így nem lesz jól, / meleg ez a kibaszott disznóól. / Huszonöt éve nonstop a válság, / nem mászunk ki, csak a gödröt ássák, / volt egy lépcsőnk, de eltemettük, / most építjük újra, hogy lebontsuk együtt, / mert az utód is úgyis begőzöl, / még három év és kezdhetjük elölről. / Isten, várd meg a magyart, / majd odaérünk, csak még vesszük a kanyart. / Isten, várd meg a magyart, / rögtön odaérünk, csak még vesszük a kanyart. / Nem is akkora baj, hogy nincs nagy sietség, / megbűnhődte már e nép az összes ötletét, / lehet, hogy gyerekként még máshogy tanultad, / de ha hátralépnél, látnád, hogy magunknak / basszuk el, de pusztuljon az idegen. / Léptek a ruszkik, de látszik, hogy ide nem / több párt kell, hanem több külön ország, / az okosak földje, Magyarország. / Mi basszuk el, de pusztuljon az idegen, / léptek a ruszkik, de látszik, hogy ide nem / több párt kell, hanem több külön ország, / az okosak földje, Magyarország”

00144574

( Op II.) Kedves vezető

„Mi ez a sok kérdés? / ha várod a választ, szoptad / mások mást választottak / és szépen teszi a dolgát / tereli a hordát / dolgokat épít, keveri a maltert / ha bántanak minket, osztja a sallert / ne szólj bele, nem látod át / csak erős kéz tesz erős csodát / foglalkozz mással, nem olyan rettentő / nehéz látni, hogy rendel a megmentő / itt épül a lehető legszebb temető / a kedves vezető számít rád / tartsd meg a kritikád, csak tátsad a kicsi szád / a kedves vezető számít rád / mire fel ez a kétely / kis csermely, mit csobogsz / gondolkodni túl ortodox / a vállad elbír még pár terhet / hát tartsad a tervet / alattvaló vagy, térdelj bátran / felfele nézz, ha mégis gáz van / bolond lennél nem fogni fel / egy erős kéz majd segít, ha kell / foglalkozz mással, nem olyan borzasztó / nehéz látni, hogy itt csak így lesz jó / itt épül a lehető legszebb temető / a kedves vezető számít rád / tartsd meg a kritikád, csak tátsad a kicsi szád / a kedves vezető számít rád / az állam a vallás, miért nem hiszed el / jobban tudják, miért nem hiszed el / eljön az álom, miért nem hiszed el / amíg nem visznek el? / aki együtt van, mindig az erősebb / aki együtt van, mindig az erősebb / aki együtt van, mindig az erősebb / aki együtt van, az egyszer egyedül lesz”

k1

Egészségedre!

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum