Kitartóan, életvitel-szerűen éheznek

A keresztényi szeretet és megértés újabb példáját adta Harrach Péter, a KDNP mindenese, családvédő boltbezárója, legújabban életforma tanácsadója egyetlen egy személyben. Kiteljesedésében komoly segítséget kapott saját bejáratú televíziójától, amelyet közszolgálatinak neveznek igencsak eufemisztikusan, ezt el ne feledjük. Ennek egyik opusában Fábián Barna műsorvezető, aki egyensúlyozott a szakma valamint a végletekig megalázó szervilizmus mezsgyéjén, és súlyos vereséget szenvedett, ilyen kérdést tudott kierőltetni magából:

00144258

„Múltkor láttam egy érdekes kimutatást, egy felmérést, melyben az szerepel, hogy a gyermekek egy része nem azért megy be reggeli nélkül az iskolába, mert a szülők nem tudják neki előkészíteni vagy csomagolni, hanem egyszerűen nem éhes.” Mármint a gyerek, hogy egyeztessük a tagmondatok bicsaklását, alany állítmány egyeztetését, ha már a magyar nem megy a nemzethy televízióban, de ez mindegy is.

Arról nem beszélt a mókamester, hogy milyen felmérést és hol, kinek a kútfőjéből látott. Lehet, valami brossurát, amelyet a Párt belső használatára készítettek, győzködve magukat, hogy Magyarország jobban teljesít. Ilyenekkel jól el lehet altatni a lelkiismeretet, egészen addig, mígnem teljesen ki nem huny. Ez történhetett, más nem indokolná, hogy Harrach Péter, a politikus és ugye keresztény- valamint demokrata ember késlekedés nélkül kijelentse: “Gondolom ez életforma kérdése”. Ezzel le is volt rendezve részéről a dolog Jézus nevében.

Hát persze, királylány. Életforma kérdése lehet az is, kinek lyukas a cipője, ki mit eszik, vagy nem, ki hol lakik, ha tud, vagy ki megy inkább az utcára aludni jódolgában. Ezek ilyenek, ez az életformájuk, ilyennek teremtette őket az Úristen, akinek meg kell hajolni az akarata előtt, ha már KDNP, ugye. Nem, lófaszt. Másféle tanulmányokat kéne forgatni, nem azokat, amelyeket a Kedves vezető rendelt a Századvégtől jó pénzért. Mondjuk a legújabbat, amely európai léptékben vizsgálja a szegénység ügyét, bemutatva, hogy a Magyar Királyság lakosságának egyharmada szegény már, és ez a szám rohamosan növekszik.

ehes-vagyok

Persze ezt olyanok készítik, akik köztudottan az ország ellenségei, a gyarmatosítók, a baloldallal karöltve, amely már megint rárontott a nemzetre. Az „annyit is ér” szindrómából nem tudnak ezek kikeveredni, létezik az a réteg, amely életformává tette a nélkülözést, miközben a rolexesek fácánra vadásznak, és szőlőbirtokot vesznek a gyereknek elsőáldozásra. Az ő életformájuk olyan, emezeké meg ilyen, hogy passzióból nem zabálnak, ez ellen nem lehet mit tenni, a NER is tehetetlen, alkotmányba meg nem lehet foglalni a kötelező reggelit, mert az már más hülyeségekkel van tele.

Javíthatatlan egy bagázs ez a réteg, kölkeik meg örüljenek, ha egyszer látnak egy eleven minisztert, mint Balog Zoltánt egy évvel ezelőtt, amikor pofán lett baszva az emberség a Hiltonban. „Negyven nehéz körülmények között élő gyermeket ajándékoz meg a Református Szeretetszolgálat egy különleges vacsorával, melynek fővédnöke Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere” – volt olvasható a Református Szeretetszolgálat sajtóközleményében. A szeretetszolgálat a Hilton Budapestbe szervez a szegény gyerekeknek „egy felejthetetlen estét”, interaktív gyerekműsorral, és ajándékokkal, többek között „Nyilas Misi-Pakkokkal”. Balog miniszter mellett közéleti személyiségek is ellátogatnak majd az alkalomra, akik „a szívükön viselik az elesettek sorsát”.

homeless

Egy éve ezt a menüt kapták: libaerőleves zöldséggel, lúdgége tésztában, csirkemellfilé calvadossal ízesített gombamártással, zöldséges lasagne-val, brokkolirózsával és párolt rizzsel, desszertnek pedig joghurttorta eper öntettel. Miközben egy hátrányos helyzetű gyereknek még az is gond lehet, hogy minden este megkapja-e szendvicsét, ilyen ételekről meg még nem is hallott. A NyilasMisi-pakk meg elég szándékos iróniának tűnt, amelyekbe édességet, élelmiszert és ruhát tettek. Viszont annyira már nem becsülték őket, hogy a nevüket megkérdezzék pláne megjegyezzék, a csomagokra ugyanis csak annyi volt írva, hogy “6-7 éves fiúnak”; “10-14 éves lánynak”; “5-10 éves fiúnak”.

Így megy ez, és ment akkor is. Így utólag olybá tűnik, ez a Hilton-béli szeánsz életmód-tábor volt, már akkor váltásra ösztönözték a kisdedeket, de nem hatott a lecke. Ma sem köll a brokkolirózsa, sem a libaerőleves, ezek kitartóan, életformaszerűen éheznek. Menthetetlenek.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!