Ha ezt Orbán tudná! – nyugi, tudja, és élvezi

„Valamit tisztázzunk: nem ezért mentünk ki a Békemenetekre. Nem ezért szerveztünk polgári köröket. Nem ezért győzködtük a barátainkat. Nem azért álltunk ki mellettetek minden fórumon, hogy ti meggazdagodjatok. De még csak nem is az a baj, hogy meggazdagodtatok. Hanem az, hogy közben kockára teszitek mindazt, amiért kimentünk a Békemenetre, amiért polgári köröket szerveztünk, amiért időnket, energiánkat, pénzünket áldoztuk. Mi, a magyar választók többsége továbbra is hiszünk abban, hogy Magyarország történelmi lehetőség előtt áll: fél évezred kiszolgáltatottság után végre sikeres, békés, öntudatos, erős országgá válhat. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a polgári pártszövetség, Orbán Viktor vezetésével képes ezt megvalósítani. De ti most ezt a hitet magánvagyonra váltjátok. Nem az a baj, hogy palira vesztek minket, naiv lelkesedőket. Hanem az, hogy az egész nagy terv elbukhat a mohóságotokon. Márpedig az életünk túl rövid ahhoz, hogy az időt egy újabb, miattatok bekövetkező bukásra vesztegessük.”

a0000

Mindezt Bencsik Gábor, a “Magyar Pitypang” főszerkesztője tette közzé a Mandiner Blogon, amely korántsem arról híres, hogy az ellent, a „balliberális” (? khm) oldalt ajnározná. Most sem teszi. Kiborult a bili, azaz szar került a propellerbe, tehát úgy kell tenni, mintha az ő oldalukon is lenne gerinc, ami veszélyes mutatvány. A semmit valaminek eladni már tényleg teljesítmény. De nem is ez a baj. Sokkal inkább az, hogy még az ilyen józannak eladni kívánt hang is disszonáns, olybá veszi, hogy a nagyfőnök bűntelen, az ő sugárzó egójával és gyémántkemény erkölcseivel az általuk meghirdetett szabadságharc győzelemre volna vezethető, és lenne értelme. Ha lenne egyáltalán szabadságharc, de nincsen. Ennek álcájába bújtatott intézményes és szervezett lenyúlás van csupán, amelyhez a Bencsikhez hasonló másfél millió agyszegény tapsikol. Ugyanis ez a rendszer maga, ez a lényege, amelyet hazaffyas mázzal öntenek le, hogy eltakarja a szart. Tovább fejleszteni nem lehet.

És naiv hit, hogy Orbánnal beteljesülhetne a hagymázas, senki által igazán nem ismert idea, ha a csatlósok mohósága nem taszajtaná porba a nemes eszmét. Ott van az már a rendszerváltás-kori székházügy, Tokaj, a gránitbányák, a földbirtokok, meg még mittudomén mióta. Most olyan az ájer ebben az országban, mint hajdan, más és saját diktatúrákban. Ha ezt Adolf tudná…ha ezt Rákosi tudná…ha ezt Kádár tudná, ilyes önbecsapásokkal próbálta a megalázott és megnyomorított nép elhitetni magával azt, hogy az irány jó, csak a ganaj alvezérek miatt kerül homokszem mindenhová. Mindenütt voltak Kósák, Rogánok, Szijjártók, Mészáros Lőrincek, nekünk, illetve a Fidesz-nek is itt vannak. De nem ők a hibásak, ők csak a rendszer termékei, Orbán gyermekei, akik azt teszik, ami megengedett számukra. Szijjártót éppen a basi bíztatta majd’ kétszázmilliós ház vásárlására, amíg lehet.

201-001_A497A976353FFBB8596F0C384F37F4E8A885929E-nol

Maga a főnök egy pisszenés nélkül viseli a föl-föltörő hörgéseket, addig jó neki, amíg a fekália el nem éri az ő száját is, de már nyaldossa. Ő még nagyobb tételekben csinálja, mint a tíz éves gyerekének hatvanmilliós házat, földbirtokot vásárló, Rolexet villantó új legfőbb hűbéres, és ő még inkább sérthetetlen, mint ez az új generáció. A hajdan a Párt lelkiismeretének gondolt Pokorni sem azt kifogásolta, hogy lopnak a már egyre kevésbé haverjai. Az volt a baja, hogy mutogatják, urizálnak, ami idegesíti a népeket. Hát persze, hogy idegesíti, Orbán annyival okosabb náluk, hogy néha píár szempontból megereszt egy másodosztályú svájci vonatutat, ami eltakarja, hogy állítólag lánylátogatóba ment, az utód azonban olyan intézményben képzi magát, amely tandíjára nem elég az apja éves jövedelme.

És nem vizsgálja a NAV, persze, hogy nem, meg a többit sem, akik sok tízmilliós rokoni kölcsönökből vesznek rendszeresen kacsalábon ringatózó bodegákat. Ellenben azt már kiderítették, hogy az ÁFA-csalás metódusát az MSZP, sőt, egyenesen Gyurcsány maga dolgozta ki. Tessenek megnézni a hirado.hu-t, ott áll feketén-fehéren mindez a közszolgálat újabb dicsőségére, miközben Vida elnökasszony vígan reszelgeti a körmét, amit Polt Péter lavórjába áztatott. „Magyarország történelmi lehetőség előtt áll: fél évezred kiszolgáltatottság után végre sikeres, békés, öntudatos, erős országgá válhat. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a polgári pártszövetség, Orbán Viktor vezetésével képes ezt megvalósítani.” – idézzük ide még egyszer az eszenciát miheztartás végett.

mutatoujj_uj_fekvo_lead

„Könnyű az európai nagy családból azt mondani, hogy ez belügy. A helyzet körülbelül olyan, mint amikor egy lépcsőházban valaki veri a családját az ajtó mögött. Minden kihallatszik ugyan, de a többiek szerint a saját lakás szentsége az előbbre való, mint az, hogy kékre-zöldre verik a gyerekeket. Én meg azt gondolom, hogy ilyenkor mindent el kell követni azért, hogy ez a szörnyűség megszűnjék…persona non grata-nak kell tekinteni a demokratikus közösségben azt az embert, aki úgy érzi, hogy istenként felülbírálhatja azokat az elveket, amelyek alapján az európai államok szövetkeztek egymással – miközben követeli az anyagiakat, és elvárja, hogy ő azt csinálhasson, amit akar. Ez tűrhetetlen, ezt meg kell akadályozni, az őt támogatók tudomására kell hozni, hogy ha nem zabolázzák meg, akár az ártatlanoknak is osztozniuk kell a sorsában. Sajnos előfordult már nemegyszer. Egyértelművé kell tenni, hogy mi az, amit nem szabad megengedni senkinek…A cél nem az, hogy valaki sértetlenül tovább bonthassa a rendet, hanem az, hogy mi valamennyien, Európa polgárai az egyszerű életünket háborítatlanul élhessük. Nem azért születtünk, nem azért dolgozunk, hogy magukról megfeledkezett zsarnokok magukat jól érezzék, és még abban is örömüket leljék, hogy mások jogait eltiporják.”

Ezt Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője nyilatkozta az Amerikai Népszavában. A számból vette ki a szót jószerivel.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!