Sötétség reggel, este – Fidesz-tempó Szombathelyen (is)

A Magyarországon regnáló rezsim Szombathelyre kihelyezett egysége végleg lebukott, kimutatva odvas fogát. Olyan napot (hétfőt) prezentált a választópolgárok számára, amely bízvást nevezhető történelminek, ebben a városban ugyanis ilyen látványos ganéság eddig még nem fordult elő, pedig láttunk már ezt-azt.
puskas-tivadar-bejelentes-3
Csakúgy, mint szerte az országban, itt is minden csak hatalomtechnika a koravén párt és nemlétező samesza – aki a polgármestert delegálta a csapatba – számára azzal a különbséggel, hogy itt nincs kétharmad, sőt igazi győzelem sincs, ezért az úthenger-módit a bizottságokon keresztül kívánják gyakorolni. Minden más le van szarva, legfőképpen a választó, mint az a gyalázat napján már reggel is kitetszett. Hiába akarták nyomatékosítani a polgárok azzal, hogy megjelentek az ülésteremben azt, hogy számukra életbe vágó dologról lenne szó (Falco gyár), még annyit sem kaptak meg, hogy gondjuk szóba kerüljön. A kreált többség – már másodszor – napirendre sem vette az ügyet kimondatlanul ugyan, de azért, mert az ellenérdekelt oldal óhajtotta volna megvitatni, indokolás azonban el sem hangzott, még annyi sem, hogy mert csak.

Ilyen bűnrossz színjáték után a választópolgár okkal háborodott fel, és használt keresetlen szavakat, pedig a szép emlékű Villám még a teremben sem volt. Csakhogy a módi, ahogyan mindez lezajlott, tökéletesen jellemzi ezt a bagázst. Odaténfergett egy darab polgármester és egy darab alpolgármester, hogy határozatképes legyen a dolog, és ők ketten a nem gombot lenyomva elérték azt, hogy még csak beszélni se lehessen semmiről. A többi bábu még arra sem vette a fáradságot, hogy tiszteletét tegye a teremben, úgy látszik, jobb szeretnek ők valahol hátul, az óvó homályban megbújni, ha az a veszedelem fenyeget, hogy netán szar kerül a propellerbe. Ja, a homály. Illetve a sötétség. Most épp nem csak a fejekben uralkodó tetszett ki, hanem az is, amelyet egy nemes gesztussal a tüntetőkre óhajtottak bocsátani.
7081533_496733a04f52b0815c2e7e1f13b1b3fb_wm
Ez is milyen szép dolog, mennyire egy nemes gesztus. A polgár a város háza előtt kívánja kifejteni gondjait – ha már az ülésteremben még az általa megválasztott képviselőkön keresztül sem kaphat hangot -, erre a szónokoktól is megvonnák a beszéd lehetőségét akképp, hogy megakadályozzák a hangosítást, elzárva a tüntetőktől az áramot. Ezt a módit eleddig csak az ország nevetséges házában lehetett tapasztalni bizonyos Kövér nevezetű akasztós zombitól, akinek amúgy az a legkedvesebb szórakozása, hogy pénzbüntetéseket szab ki az ellenzék képviselőire, meg időnként kikapcsolja a mikrofonjaikat. Utcán lévő embereket még nem tudott elhallgattatni, ez az aljamunka ezidáig csak itt, Szombathelyen került elő, szerencsére sikertelenül, a generátor ugyanis nagy találmány.

Viszont közvilágítást még ez sem tud működtetni, pedig kellett volna. Végső nyomorában az itteni bagázs azt kapcsoltatta ki óvodás módon, ami mindent elmond tehetetlenségükről, hiába, hogy teljesen bizonyos vagyok abban, mire ez az írás megjelenik, már készen áll a nyilatkozat az üzemhibáról. Ha meg nem, akkor tévedtem, de ez a rosszabbik változat, mert akkor derül ki végérvényesen, hogy hozzánk is elért az országos trend, amelyet manapság a kapkodás és a rejtett félelem irányít azért, mert úgy tűnik, melegszik a pite, azaz: apa, elkezdődött. Bizonyos helyeken azonban mindebből semmi sem látszik
hendecsaba-qpr
Ilyen kietlen táj a városi televízió, amelyet annyira sikerült leszedálni, hogy a Fidesz burkából már nem tud, vagy nem is akar kilátni. Jót vigyorogtam kínomban – ami magyarra fordítva annyit tesz: szidtam az anyjukat – azon, hogy miközben a Fő téren a megjelent választópolgárok nemes egyszerűséggel a polgármestert hajtották el melegebb éghajlatra – Puskás takarodj! -, a helyi médium képernyőjén épp ő volt látható sokadik ismétlésben, amint bugyborékoló hangon adja elő szokásos heti bölcs böcsületességeit. Ez az ember kiesett az időből, Hende irányítja éjjellátó szemüvegen keresztül – ha már sötétség -, vagy nem is. Ha épp a nagyhatalmú Fidesz engedi, hogy legyen közgyűlés a városban, akkor rögtön megjelenik, de senki sem tudja, csak sejti, mi a francot keres ott. Ő az itteni gauleiter, a basi kinyújtott dagadt karja, aki ilyen ocsmány jelenségeket okoz, mint az elmúlt nap az Úr 2014-ik esztendejében.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum