(Mutyiszag 2.0) – Mocskot etetnek velünk…

…legalábbis OV prime minister szerint. Ő indokolta ilyen keresetlen szavakkal a nagy kereskedőláncok elleni kétfrontos küzdelmet, amely most vált épp aktuálissá a szabadságharcban. Meglátása szerint ezek mindenféle szarral etetik a magyar embereket, így tudják alacsonyan tartani az árakat, ezzel kerülnek versenyelőnybe a hazai kisebb és ősmagyar üzletekkel szemben. Nomármost. Ezek az idegenszívűek bevallottan nyolcvan-kilencven százalékban hazai termékeket forgalmaznak, Orbán szerint meg minálunk a mezőgazdaság húzó ágazat. Ezt éppen haverja, a milliárdos gázszerelő-polgármester, Mészáros Lőrinc legújabb bizniszének avatásakor mondta. Ez egy sertéstelep volna, úgyhogy ezen túl az onnan kikerülő szeméttel kell megküzdeni, hogy az véletlenül se kerüljön valami multi polcára, és igen jól láthatóan ezért mindent meg is tesz a megváltó. Itt körbe is ér a NER világa, a módszer ősi és egyszerű: először kivéreztetjük a nyugati ganajt, aztán meg jól bezárjuk.
tesco_4
Most éppen a bánatos francba üldözné a külföldi kereskedő láncokat forradalmi buzgóságában OV olyan új, neki tetsző, ámde mindenki másnak ártó törvényekkel, amelyektől egy gyengébb idegzetű kereskedő visítva szaladna a nagyvilágba. A kormány legújabb törvényjavaslata azt próbálja megelőzni, hogy a hipermarketek akár a veszteségek vállalásával is lenyomják az árakat, és ezzel tönkretegyék a családi vállalkozásokat. Ezt hadoválják. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter azonban egy újabb csodával rukkolt elő, amely a napi fogyasztási cikkeket áruló üzletek, vagyis az élelmiszerboltok működését szorítja korlátok közé. Az egyik legfontosabb verdikt, hogy Magyarországon nincs helye azoknak a nagy élelmiszerláncoknak, amelyek két egymást követő éven át veszteségesen működnek. Ez persze csak a nagyokra vonatkozik, azokra, amelyeknek az éves árbevétele eléri az ötvenmilliárd forintot. A családinak mondott kisebbek jogszerűen is vergődhetnek.

A Tesco-Global Zrt.-nek tavaly már negyvenhárom milliárd forint volt a vesztesége, vagyis ha idén sem hozza ki pluszba az eredményét, azaz nem lesz profitja, akkor a mérlegbeszámoló benyújtása után, vagyis legkésőbb jövő nyártól Magyarországon nem kereskedhet, legalábbis napi fogyasztási cikkekkel (élelmiszerrel, vegyi áruval, illatszerrel). Mindezt elősegítendő brutálisan emelték az élelmiszer lánc felügyeleti díjat, ügyesen gondolva arra, hogy csak utálatuk tárgya – a multi – kerüljön lehetetlen helyzetbe. Itt is alkalmazták a sávos trükköt. Így a Spar például 2013-ban vesztesége ellenére különböző adónemekben huszonhat milliárd forint adót fizetett be a harácsoló államnak, az élelmiszerlánc felügyeleti díj pedig háromszázhuszonöt millió forint kiadást jelentett a cégnek. Ez jövőre esetükben harmincszorosára, kilencmilliárd forintra emelkedik, ami nehezen lesz kigazdálkodható.
p21-1-SparExpressFassadeWattens01-PP
És a rohadt csak azért is maradni akar, túl sokat feccölt már ugyanis a mi pusztánkba. Nem gondolkodnak azon, hogy kivonulnának a magyar piacról, bármennyire is szeretné ezt a hatalom, hiszen huszonhárom éves ittlétük alatt nettó ötszáz millió eurót fektettek be, de a jogszabályi változások miatt most valószínűleg beruházásokat halasztanak el, illetve átstrukturálják költségeiket. A kiskereskedelemben a forgalom két, két és fél százalékát lehet profitként megtermelni, az élelmiszerlánc felügyeleti díj sávos emelése esetükben a forgalom visszafogására ösztönöz, azaz áremelésre, különben elviszi a nyereséget.

A Spar semmi olyat nem akar, ami békeidőben ne lenne természetes, csak nyugodt körülmények között szeretne dolgozni. Ám ez egy ostromlott országban egyre nehezebb. Pedig üzleteiket öt-hatszázezer vásárló keresi fel naponta, több mint nyolcszáz magyar cég az állandó beszállítójuk, az értékesített áruk kilencven százalékát Magyarországon szerzik be, és továbbra is el kívánnak jutni a legkisebb falvakba is. Mindemellett a cég Magyarországon az ötödik legnagyobb munkáltató, tavaly a foglalkoztatotti létszám meghaladta a tizenhárom ezret.
szegenyseg
Nincs más ok, valami nagy bűnt követhettek el előző életükben ezek az üzletláncok, hogy mostani reinkarnációjukban Magyarországon kellett új életre kelniük. A büntetést pedig Orbán Viktor képében mérte rájuk az Úristen, aki elborult elmével a mai időkben mindent csípőből utál, aminek valami köze van a dekadens Nyugathoz, és az írmagját is eltüntetné a szittya földről, ami arra emlékezteti. Ebbéli küzdelmében jól láthatóan nem akadályozza meg senki és semmi sem, sorra hozza azokat a döntéseket, amelyek senkinek sem jók, cserébe pedig mindenkinek ártanak. Mit számít, ha a mostani ámokfutás miatt a nép elesettebb részét megfosztja a viszonylag olcsóbb vásárlás lehetőségétől, mindegy, a rezsi csökkent (szerintük). Mit érdekli őt, ha vérgőzös elméje miatt esetleg tízezrek kerülnek utcára a kereskedők közül, ez járulékos veszteség, a közmunka lehetőségei mint tudjuk, végtelenek. Mindez nem érdekes, szabadságharc van, a férgese elhullik, hiszen csak annyit is ér. És Orbán is csak annyit ér, amennyit: semmit sem most már.
images
Update, mutyiszag: a most benyújtott javaslat tartalmaz egy furcsa kivételt. Az újonnan alapított hipermarket- vagy diszkontlánc ugyanis négy évig mentesülne a nyereséges működés kötelezettsége alól. Ez annál is érdekesebb, mivel a piacon nincs ilyen cég, ám a szakma nem zárja ki, hogy ez nem változhat a jövőben. A hírek szerint a kormányoldalhoz köthető üzletemberek látnak fantáziát a kiskereskedelemben, s a piacon terjengő pletykák szerint törekvésüket Orbán Viktor miniszterelnök is támogatja, aki bizalmas körben korábban is többször felszólalt egy magyar hipermarket alapítása mellett. Folytatják, ahogy a kampányban ígérték.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!