Csinovnyik ország, avagy aláírásgyűjtés Vida lelki üdvéért

Ez a legújabb jelenség, amely tegnap tűnt fel a magyar ugaron, jól mutatja, hogy milyen szellemi és erkölcsi mélységekbe lökte az országot röpke négy és fél év alatt az orbáni megfélemlítésre alapozott idiotizmus. A NAV dolgozóinak valakik lehetővé tették, hogy kiálljanak nagyfőnökük mellett, akin egyébként már a fél világ röhög és hörög, itthon meg emberibb körökben azon megy a mélázás, vajh, legfőbb ügyész méltóságunk, aki a Polt Péter nevet kapta a keresztségben, miért nem kéri meg szépen saját sameszait, néznék már meg, mi okból lett ez a jóasszony persona non grata odaát, a nagy vízen túl.
Vida Ildikó; Varga Mihály
Ugyan nem kötelező, de azért erősen ajánlott szignálni azt az ívet, amely arról szól, hogy az aláíró bízik a NAV elnökében, kiáll mellette, ilyen aláírás-gyűjtő cetliket indítottak útjára a napokban több adóhivatali igazgatóságon. Olyan levelet dugnak az adóhivatali dolgozók orra alá, amely lényegében arról szól, kiállnak Vida Ildikó NAV-elnök mellett, és bíznak benne. Arról ellentmondásosak az információk, hogy felülről szervezett kezdeményezésről vagy alulról jövő buzgalomról van szó, de az mindenképp árulkodó, hogy nem elszeparált az akció, több megyei egységnél, regionális igazgatóságon is körbejár a papír. Csakhogy a kettős mérce.

Vidát kitartói azon logika mentén védik, hogy mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, ezért nem mondatják le. A vélelem viszont mégiscsak vélelem, így a pakliban benne van a bűntelenség, és a bűnösség lehetősége egyaránt. Így enyhén szólva is nonszensz, hogy olyan ember dicsőítését szorgalmazzák a sötétben bujkáló nem ellenforradalmárok, akiről valami csoda folytán esetleg mégiscsak kiderül hogy nem egészen ártatlan. Mi lesz akkor a NAV dolgozó lelkével? Majd közös bűnbánatra szólíttatnak föl, mint ahogyan az divat volt nem az MSZMP-ben, de a Magyar Dolgozók Pártjában abban az időben, ami felé tendálni látszunk már egy ideje. De nem is ez a lényeg voltaképp, hanem a csinovnyikok lelke, hogy az miként alakult ennyire torzzá röpke idő alatt.
600full-pink-floyd_-the-wall-screenshot
A félelem, az munkál itt. A szolgák betörésének korai stádiumában csupán az Alaptörvény emlékezetes asztalának kötelező bemutatása jelezte az irányt, ami felé lökni óhajtotta az akkor még friss rezsim azt a pár ezer négyzetkilométert, amelyen uralkodni óhajtott. Ez az idea megmutatta torz lelkületét, amellyel a közintézményeket múzeummá kívánta változtatni, ahol egy vitrin mögött lehetett megcsodálni az új ördögi bibliát, miheztartás végett. A falakra NER irományok kerültek, amely galádságon még a kaszinótojás sem segített, később, a következő fázisban mindenhová, az élet minden szegletébe helytartók ültek, gauleiterek, akik szúrós szemükkel, listáikkal erősen tudatták az új idők elvárását, amely arról szólt csupán, hogy törj meg, ha élni akarsz.

És nagyon sokan meg is hajoltak, még többen önként és dalolva adták el a lelküket az új vallásnak, és azóta is kitartóan hisznek. Nekik köszönhető a kétharmad, és az ilyenek tudata indít útjára efféle különös leveleket aláírást követelve, mert ez egy ilyen ország. A szervilizmusé, amely elhajló állapot aztán fanatizmussá alakul, ha még a CÖF nem is szervez most békemenetet, amely amúgy megfelel az orwelli gyűlölet fél órájának. Már régóta divat itt az aláírósdi, ennek segítségével méri fel a párt, hogy ki van vele, ki meg ellene, hogy aztán e tudás birtokában jutalmazzon vagy elvegyen, pénzt adjon, pozíciót, oder utcára hajítson.
orbantojas
Nem nagyon lennék most NAV dolgozó, még akkor sem, ha – mint állítják – ez az egyik főigazgatóság dolgozóinak spontán akciója. Azt is mondják, amint Vida értesült az aláírási projektről, megköszönte beosztottjainak a támogatást, de az aláírásgyűjtés abbahagyására kérte az alkalmazottakat. Ez már tökmindegy. Vidának mindenképp, aki ezzel csendes rezignáltságot mutat, mint a halálra ítélt, aki valami sajátos lelki folyamat eredményeképp megnyugszik, amint meghallja a bíró szavát, a dolgozóknak meg azért, mert a kavics a vízbe került, és az erősen fodrozódik. Mindenképp, mindenki felett ítéletet mondanak úgy is, ebből jól kijönni lehetetlen, csak a fortélyos félelem igazgat.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum