A gyerekek pénzét is ellopták

Most épp tízmillió forint tűnt el olyan pénzből, amelyet gyerekek gyűjtöttek gyerekeknek. Holott zsiványok közt elég erősen él egynéhány tabu, jelesül, hogy szegényektől és gyerekektől nem lopunk, de a böcsületes kurzusnak immár ezt a határt is sikerült átlépnie.
540vorosiszap
A 2010-ben történt kolontári vörösiszap-ömlés után az iskolás gyermekek között szervezett “százforintos” adománygyűjtő akcióban befolyt összegből tízmillió forint nem jutott el a támogatottakhoz. A százforintos gyűjtőakció során hetvenhárommillió forint gyűlt össze, a vörösiszap által elöntött házakban kétszáztizenkét gyermek lakott, az érintett három településen rajtuk kívül további ezerháromszáz gyermek él. Azok gyermekek, akiknek az otthonába betört az iszap, kétszázharmincezer forint támogatásban részesültek, a többi devecseri, kolontári és somlóvásárhelyi gyermek, akiknek otthonát nem öntötte el az iszap, személyenként tízezer forint támogatást kapott. Így összesen hatvankét millió hatszázharminc ezer forint adományt osztottak szét, szemben az összegyűjtött hetvenhárom millióval, a többi köddé vált. Mindezt az NGM összesítéséből lehet kihüvelyezni.

Ugyan az ezermilliárdok mellett ez csak aprópénz, illetve még az sem, mégis nagyon jól mutatja a kurzus végletes romlottságát. Amikor a köz pénzét minden erkölcsi gát nélkül kezelik a sajátjukként, és zsebpénzt csipegetnek le belőle, vagy szarnak arra is, hogy a zsebükben lévő lóvét mire szánná az adófizető, amire szintén van példa, nagyobb mértékben.
parlaffu_1_1_1_5
Terepjáró vásárlásra, helikopteres felderítésre és az elbocsátott minisztériumi dolgozók végkielégítésére költötte el a kormány az adófizetők által parlagfű-mentesítésre felajánlott összeget. A személyi jövedelemadó egy százalékából összejött egymilliárd forintból mindössze negyvenmilliót költöttek tényleges parlagfű-irtásra. A több mint egymilliárdos összeg még 2009-ben jött össze, felhasználásáról azonban már az Orbán-kormány döntött. Hogy mire költötték a pénzt, csak azért tudjuk, mert két civil szervezet pert nyert a Földművelésügyi Minisztérium ellen, így a tárca kénytelen volt kiadni az adatokat.

Öt éve százhetvenhétezer ezer ember ajánlotta fel a parlagfű elleni védekezésre az szja egy százalékát. Az adatok szerint az 1,1 milliárd forintos összeg több mint felét 2010-ben egyből zárolta a hivatalba lépő Orbán-kormány. Ebből az összegből fizették egyebek mellett az elbocsátott minisztériumi dolgozók végkielégítését is. Ez már annyira szép, hogy egyszerűen mindenki megnémult a gyönyörtől. Biztosan nemzeti konzultáltak, hogy az adófizetők címzett pénzét más adófizetők kirúgására fordítsák a munkahelyteremtés jegyében, és még csak nem is tagadják, nem nyilatkoznak róla, oszt jónapot. Két kis hangyányi történet a mocsok tengeréből, és a Nap továbbra is bájosan süt a magyar választópolgárra. Ilyen háttérrel csesztetik az Ökotárs Alapítványt. Ugyan már, királylány, és akkor most be is fejezem a további mutyik sorolását, egyrészt mert nem óhajtok agyvérzést kapni, meg kedvem sincs a lexikonnyi szarság sorolására. Undorodom csak.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,
2 hozzászólás “A gyerekek pénzét is ellopták
  1. Paulus_Maior szerint:

    “…Tudd meg barátocskám
    hol a rútság szabály, ott legszebb az ocsmány.”

  2. Liza szerint:

    Vissza sírjuk mi még a “Betyár Világot”, ők legalább csak a gazdagoktól vettek el!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!