Százhatvanhét millió forintért vásárolt magának házat Dunakeszin Szijjártó Péter, és nem tüntette fel vagyonnyilatkozatában. Az újszülött külügyminiszter azt mondta: nyolcvanmilliót saját, tízet felesége megtakarításából adtak bele a házba. Harminchárom milliót az ő, tízmilliót a felesége szülei adtak ajándékként, harmincnégymillió forintot pedig a szüleitől kapott kölcsönbe, ezt vissza kell fizetnie. Reményei szerint a másik dunakeszi ház eladásából lesz erre fedezet. Ez olyan kacifántos pénzügyi történet, hogyha NAV lennék, máris bemondanám a piros ultit, de nem vagyok az. A külügyek friss, zselés hajú mindentudója és komasága így zavartalanul élhet tovább, mint Marci Hevesen.
Kitetszik, hogy burokban jött a világra a mi új külügyérünk. Hogy önmaga agyon tudta spórolni magát úgy, hogy semmit sem dolgozott a mikrofon-állványságon kívül, az is egy szép mese. Meg az is, hogy ezzel az intellektussal miniszter lett, ez a történet-karrier is a Seherezádé köreibe tartozik, de mindegy. Ugyanis már bizonyított, még az esküt sem tette le, mégis van két öngólja, amely mostanság sántikáló futsalosként azért zsenánt. Szembe találkozott Clintonnal és Obamával, most pedig ébredhet rá arra, milyen pályára küldte a tábornoka. Még a damaszkuszi vágta elején tart, hagyjuk göcögve végigmenni rajta.
Ez is lényeges elem, hát hogyne volna az, de más szúrta ki rövidlátó szemem. Az jelesül, hogy ez a jóember úgy viselkedik a hirtelen reá szakadt paradicsomban, akár a koszlott agyú celebek és jobb sorsra érdemesült hiphop sztárok a smukkjaikkal, meg a limuzinokkal. Nem tudja, hová tegye a pénzét, így kastélyt vesz, hogy abban kergetőzzön kedvesével. Mindez sajátos nívót takar és mutat. Csodálkozni persze nincsen mit, zselézett sérójú külügyért sem látott még a hon, sem olyat, aki palotákba költözik, de ez kódolva van a maiakban.
Mészáros Lőrinc sem fogja vissza magát, a Balaton mellett vett bungalót, szintén lakótelepnyi méretűt, de ő legalább saját jogon, hiszen böcsületesen lopta meg a rávalót. Viszont szégyelli, ez okozhatta, hogy a palotáját gazdasági épületként aposztrofálta, a díszkertet meg legelőként, azt hiszem. Mi itt a telepről azért elábrándozunk azon, hogy mire ez a játék? A házak nem szaladnak el, Rogánéról is kiderült, hogy képes naponta új szobákat szülni, előbb-utóbb úgyis minden napvilágot lát, s hogy következménye nincs, az csak az ország baja.
Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani, mondta még a kőkorszakban – azt hiszem – Lendvai Ildikó, és milyen igaza volt. Ezek a maiak nem akarnak tisztességesnek látszani, ők hivalkodni kívánnak. Miskolcon is beleszaladt a helyi gauleiter egy kimagyarázhatatlan igensok milliós családi fészek vásárlásba megmagyarázhatatlan forrásokból, a párt kimentette persze, ahogyan azt is lenullázták, hogy utat építtetett a viskóhoz. Ez bevett szokás mint köztudott, a főnökük a lánya lagzija miatt aszfaltoztatott. Így megy ez. Mindezeken túl – mert az igazi gané már fel sem tűnik – annyi nagyvonalúság lehetne ezekben az alakokban, hogy csöndben viselik a hirtelen rájuk zúduló milliókat, de nem. Nekik muszáj beleköpni a levesbe, és igazából ebből tűnik ki, hogy honnan jöttek.
Vélemény, hozzászólás?