Megint megcsillant a szar az őszi napfényben. Az UEFA úgy döntött, hogy a 2020-as futball Eb-re a megújuló Puskás Ferenc Stadionnal pályázó Budapest három csoportmeccsnek és egy nyolcad-döntőnek adhat otthont, ergo a hatalom azt nyomathatja minden skrupulus nélkül, hogy Magyarország futball világversenyt rendez. Föllélegezhet a rezsim, ezt is elérte, csak nem teszi hozzá, milyen módon és milyen áron vett meg négy meccset. Százmilliárd a stadionra, meg a járulékok, amelyek ebben az esetben egyelőre kiszámíthatatlanok. Biztosan megállnak egy nyugdíjbiztosítási alapból, de ha telik rá, mért ne tennék, más helye úgysincs a lóvénak, lehet talicskázni ide-oda a zsét.
Aki nem pöttyös gumifejű, úgyis látja, hogy milyen nívón leledzik a magyar láblabda sportág. A nemzeti bajnokságot, a mennyeit fordulónként mindösszesen húszezren nézik meg a helyszínen, nyolc meccset cuzammen, hogy el ne feledjük. Akik pedig televízión kínozzák magukat ezzel a nem megismételhető élménnyel, legnagyobb gyönyörüknek azt érezhetik, amikor egy pocakos manus, vagy egy megszeppent kiskölök végzi el a kezdőrúgást degenerált rokonaiknak köszönhetően, aztán onnantól véget ér a labda élménye. Ilyen mutatványt európai pályákon nem igazán látni, ilyképp ez is Hungaricum, és így is marad meg magunknak, mint ahogyan az is, hogy esküvőt lehet szervezni a győri stadionban, de ez már tényleg mindennek az ülepe.
Az sem nyerő, hogy így biztosan ott leszünk, ez egy más bajnokság lesz. Az UEFA 2011-ben jelentette be, hogy az Eb fennállásának hatvanadik évfordulója alkalmából 2020-ban tizenhárom ország egy-egy városában rendezik majd meg a kontinentális tornát. A jelentkezőknek két csomagra lehetett pályázni: az egyik a két elődöntőt és a finálét foglalta magában, míg a másik három csoportmérkőzést és egy egyenes kieséses meccset. Ezt az utóbbi kínálatot csíptük meg, foci lesz, de hogy mi azon részt veszünk-e, korántsem bizonyos, válogatottunk ugyanis most van épp a teljes szétzuhanás állapotában.
Pintér Attila mágust a napokban tette lapátra az az MLSZ, amely szerv hasonlatosan a mostanában dívó magyar viszonyokhoz senki emberfia szakértőt nem kérdezett meg, hogy ez a jóember alkalmas-e a magas tisztség – szövkap, a szerk. – betöltésére, és nem volt az. Kommunikációs tréningre ugyan elküldték, de ettől még nem nyert a csapata. Így, miután beigazolódott, hogy a magyar futballt irányító grémium csak olyannyira alkalmatlan, mint az általa a sifonérból előhúzott kapitány, utcára tették hatvanmilliós végkielégüléssel, és most az ártatlan Dárdai Pállal vitetik el a balhét, akit Bukarestben dobnak az oroszlánok elé.
A pórnépnek nyújott mézesmadzag mellett csak azt nem vallja be senki a magyar futball-közéletben, hogy lehet itt Eb-meccs, sőt maga Szűz Mária is aláereszkedhet Felcsúton, ez a játék nem nekünk való. Mert akárhány „Magyarország jobban teljesít” sajtótájékoztató hangzik is el az éterben, pénzünk nincs ahhoz, hogy focink legyen. Jelzésül: történtek érdekességek az idei átigazolási időszakban. Például az, hogy mennyi pénzt költöttek el játékosra Európának azon a felén, ahol a labdarúgóklubok tényleg labdarúgóklubok. Az angol Premier League-ben nyolcszázharmincöt millió euró, mintegy háromszázharmincegy milliárd forint értékben vett játékost az élvonal húsz csapata (a magyar kormány 100-120 milliárdból tervezi megújítani a Puskás-stadiont, ebből a lóvéból tehát nagyjából három kijönne). A Manchester United egymaga több mint kétszázmillió eurót költött el, még úgy is, hogy Radamel Falcaót most épp kölcsönben szerezte meg. Könnyen ugrálnak, még a tavasszal kötöttek szerződést két szponzorral csupáncsak egymilliárd euró értékben. Szerintem velük kéne Eb-t rendeztetni frissen honosított magyarokkal, ebben meg az orosz maffia segédkezhetne útlevelekkel. Ez a vonal manapság úgyis nagyon megy.
Vélemény, hozzászólás?