A magyar abszurd újabb fejezetéhez érkezett: nyílt levélben fordult Barack Obama amerikai elnökhöz a CÖF a Magyarországot elmarasztaló írásokkal kapcsolatosan. Csizmadia László sajtótájékoztatón ismertette a levelet, amelyben egyebek mellett azt írták: azért fordulnak Barack Obamához, mert a CÖF tagjai közül is egyre többen fejezik ki aggodalmukat az amerikai kormányzat, illetve a közvélemény Magyarországgal kapcsolatos megnyilvánulásai kapcsán, pedig Magyarország mindig szövetségesként gondolt az Egyesület Államokra.
Ez a gittegylet nem ismeri a józan ész korlátait, és elszállt agyú tagjai kétes tudatával azt hiszi, hogy politika-alakító tényező, mintha Washingtonba is szervezhetne lengyel vendégmunkásos turistautat, élén a volt pártrovat-vezetővel és társaival, de ez nem megy. Kitetszik, hogy azt akarják elérni, amit a magyar diplomácia hosszú évek óta képtelen, hogy az elnök fogadja a csúti dagadtat, akit Európából már kiutáltak, de ez nem nagyon fog menni, még ábrándok szintjén sem. Annyi folyománya tán lehet az újabb delirálásnak, hogy az amerikai diplomácia nem fog hangosan nyeríteni röhögvén, mert ott ismernek bizonyos szabályokat, amit itt minálunk a Balkánon a jelek szerint nem igazán.
De hát mit is várhatna az ember. A levélben a CÖF biztosítja az amerikai elnököt arról, hogy a magyar nemzet és a civil társadalom egy tapodtat sem kíván eltávolodni „nyugati szövetségeseitől, és velük együtt örömmel és álhatatosan kíván dolgozni a jogállamiság keretei között megvalósuló szabadság és demokrácia értékeiért”. A nyílt levelet úgy zárták: „meggyőződésünk, hogy országaink vezetőinek személyes találkozása lehetne a legmegfelelőbb forma a kölcsönös bizalom és elkötelezettség megerősítésére”.
Nagyon zavarosak itt a dolgok. Ilyen hangvételű nyílt dolgozatot Rákosi pajtáshoz szoktak intézni, keverednek a korok, de kiderül az is, tán lehet, mégis igaza van a balgeciknek, hiszen figyeljünk csak: Fricz Tamás szerint a magyarok többsége és a CÖF tiltakozik a javaslatokkal és a fellépésekkel szemben. Hozzátette, arra kérik a közéleti személyiségeket, szerkesztőségeket, hogy „fejezzék be a szankciókkal való fenyegetőzést”, és vegyék figyelembe a magyarországi civilek véleményét, és azokat is, amelyek nem a balliberális oldalról származnak. Az, hogy a szabadságjogok, és a jogállamiság mennyiben, vagy egyáltalán sérül-e Magyarországon az Orbán-kormány alatt, az lehet vita tárgya, de nem lehet szankciók kérdése.
Lefordítom: holott igazatok van, és mi itt a Kárpátok alatt lehet, hogy tapodjuk az általatok etalonnak tartott értékeket, de azért ne bántsatok már, ha lehet. Fogadjátok tehát szeretettel a mi elborult agyú törpénket, aki sameszaival oly víziókban ringatózik, amely szembe megy az egész józan agyú európai közösséggel. Hogy mégis mért volt erre szükség, erre az egészre, na az még komoly megfontolás tárgyát képezi. De van tippünk, úgymint kampány, az van épp. Jobb ötlet híján adni kellett a szarnak egy pofont, hogy szóljon a hír – én is hülye vagyok, hogy ez izgatja az agyamat -, de hogy ezzel már megint kinyitják a pofonládát, és a magyarok mint újkori hülyék – így te is nyájas olvasó – vonulnak be a történelemkönyvekbe, az nem érdekli őket. Viszont az enyémmel mégse kéne verdesni a csalánt, csapkodják buzgalmukban a sajátjukkal a degenerált bácsik.
Vélemény, hozzászólás?