Baj lesz ebből, fiúk

Futballoztak tegnap Budapesten, a csillivilli Groupama Arénában, állítólag válogatott meccs volt – Eb-selejtező -, csak épp nem úgy nézett ki. A magyar láblabdásoknak sikerült kikapniuk az amúgy – tudat alatt lesajnált – Észak-írektől (is). Fütyölt a közönség, de ez már megszokott minálunk, ám feltűnt egy újdonság is a nézőtéren. Az megszokott látvány, hogy Orbán ott szotyolázik, pökködi a héjat a VIP páholyban, hiába, ennyire telik neki, ezzel is mutatja, hogy ő a nép egyszerű fia, és tényleg az, teljesen egyszerű. Meg az is megszokott, hogy mellette kényszeredetten vigyorog Csányi, az OTP- és MLSZ vezér, ő hivatalból nézi a soros gyalázatot, és látszik rajta, hogy a háta közepére nem kívánja az egészet. Kiegészítésként egy ideje élvezi ezt az ájert Kósa, a debreceni guru. Azóta, amióta ő már megkapta a maga stadionját, nyilvánvalóan így köszöni meg a kéretlen ajándékot.

orban-polt

Tegnap azonban föltűnt a kompániában egy új arc is, személyesen maga Polt Péter, a legfőbb ügyész. A dolog váratlan volt, és elmélkedésre késztetett. Mi, avagy ki vezényelhette oda? Választ persze úgysem kapnánk, így kénytelenek vagyunk elmélkedésekbe bocsátkozni, meg is találtuk a titok nyitját, és ez a keleti nyitás. Közkeletű igazság, hogy az Orbán által mostanság favorizált illiberális államalakulatok némelyikében nem félnek sajátos módon bánni a bukott futballistákkal. Észak Koreában egyenest munkatáborokba terelik azt, aki szégyent hoz a hazára és a vezérre, követendő példa tehát van, a módszert ki sem kell dolgozni, csak adoptálni kell. Így a főügyész a csöndben csordogáló tegnapi meccs-utánzat alatt kényelmesen fölmérhette, kire sújtson le a haza ökle. A kínálat bőségesnek mutatkozik. Nem árt vigyázni fiúk, még baj lesz ebből.

recsk

Ui: A helyszínen sem kell sokat gondolkozni. Annak idején, amikor az áldott Faludy Gyuri bácsival beszélgettem, azt mondta, hogy a recski kőbányát – amelyet ő is a saját kezével marcangolt – már rég benőtte a fű. Ilyképp semmi sem akadályozza meg, hogy újra nyissák. Kész a recept, várakozzunk!

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum