Hangosan röhögni nem ér

A magyar abszurd újabb fejezetéhez érkezett: nyílt levélben fordult Barack Obama amerikai elnökhöz a CÖF a Magyarországot elmarasztaló írásokkal kapcsolatosan. Csizmadia László sajtótájékoztatón ismertette a levelet, amelyben egyebek mellett azt írták: azért fordulnak Barack Obamához, mert a CÖF tagjai közül is egyre többen fejezik ki aggodalmukat az amerikai kormányzat, illetve a közvélemény Magyarországgal kapcsolatos megnyilvánulásai kapcsán, pedig Magyarország mindig szövetségesként gondolt az Egyesület Államokra.
obama_nevet
Ez a gittegylet nem ismeri a józan ész korlátait, és elszállt agyú tagjai kétes tudatával azt hiszi, hogy politika-alakító tényező, mintha Washingtonba is szervezhetne lengyel vendégmunkásos turistautat, élén a volt pártrovat-vezetővel és társaival, de ez nem megy. Kitetszik, hogy azt akarják elérni, amit a magyar diplomácia hosszú évek óta képtelen, hogy az elnök fogadja a csúti dagadtat, akit Európából már kiutáltak, de ez nem nagyon fog menni, még ábrándok szintjén sem. Annyi folyománya tán lehet az újabb delirálásnak, hogy az amerikai diplomácia nem fog hangosan nyeríteni röhögvén, mert ott ismernek bizonyos szabályokat, amit itt minálunk a Balkánon a jelek szerint nem igazán.

De hát mit is várhatna az ember. A levélben a CÖF biztosítja az amerikai elnököt arról, hogy a magyar nemzet és a civil társadalom egy tapodtat sem kíván eltávolodni „nyugati szövetségeseitől, és velük együtt örömmel és álhatatosan kíván dolgozni a jogállamiság keretei között megvalósuló szabadság és demokrácia értékeiért”. A nyílt levelet úgy zárták: „meggyőződésünk, hogy országaink vezetőinek személyes találkozása lehetne a legmegfelelőbb forma a kölcsönös bizalom és elkötelezettség megerősítésére”.
imageCAMTX5ZQ
Nagyon zavarosak itt a dolgok. Ilyen hangvételű nyílt dolgozatot Rákosi pajtáshoz szoktak intézni, keverednek a korok, de kiderül az is, tán lehet, mégis igaza van a balgeciknek, hiszen figyeljünk csak: Fricz Tamás szerint a magyarok többsége és a CÖF tiltakozik a javaslatokkal és a fellépésekkel szemben. Hozzátette, arra kérik a közéleti személyiségeket, szerkesztőségeket, hogy „fejezzék be a szankciókkal való fenyegetőzést”, és vegyék figyelembe a magyarországi civilek véleményét, és azokat is, amelyek nem a balliberális oldalról származnak. Az, hogy a szabadságjogok, és a jogállamiság mennyiben, vagy egyáltalán sérül-e Magyarországon az Orbán-kormány alatt, az lehet vita tárgya, de nem lehet szankciók kérdése.

Lefordítom: holott igazatok van, és mi itt a Kárpátok alatt lehet, hogy tapodjuk az általatok etalonnak tartott értékeket, de azért ne bántsatok már, ha lehet. Fogadjátok tehát szeretettel a mi elborult agyú törpénket, aki sameszaival oly víziókban ringatózik, amely szembe megy az egész józan agyú európai közösséggel. Hogy mégis mért volt erre szükség, erre az egészre, na az még komoly megfontolás tárgyát képezi. De van tippünk, úgymint kampány, az van épp. Jobb ötlet híján adni kellett a szarnak egy pofont, hogy szóljon a hír – én is hülye vagyok, hogy ez izgatja az agyamat -, de hogy ezzel már megint kinyitják a pofonládát, és a magyarok mint újkori hülyék – így te is nyájas olvasó – vonulnak be a történelemkönyvekbe, az nem érdekli őket. Viszont az enyémmel mégse kéne verdesni a csalánt, csapkodják buzgalmukban a sajátjukkal a degenerált bácsik.
magyarorszag_rantott_hus

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum