Hajléktalan ne szavazzon, nemigaz?

Lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárságú hajléktalanok az önkormányzati választás során a szavazáson nem vehetnek részt. Stimt, beleverve a reménytelenség keletnémet szőke kékszemekbe. Oder Europ: jelzi a rendszer ostobaságát, hogy képviselővé, vagy akár polgármesterré, főpolgármesterré is választhatják őket, na kiket? – vérnősző barmainkat, bizony. Nincs ebben semmi meglepő, megengedő a szabályozás, hiszen ki a jó franc kerülne a kukák köldökéből a párnázott székbe, ez a veszély aligha fenyeget. De ez az a réteg ebben az országban, amelynek nincsen maradása sehol sem. Úgy lafognak ők a világ köldökén, akár a páriák, senkinek sem kellenek, senki nem keresi őket, könnyet értük csak a szomszédos padon lakó sorsos hullajt, ha egyáltalán. Nincsenek, a szó legszorosabb értelmében láthatatlanná óhajtja tenni őket a regnáló hatalommal bíró csököttség.
54046__320x240_hajlektalanok01_gs
Sohasem voltak irigylésre méltó haligali helyzetben, már mért is lettek volna. Ami sors azonban az eltelt években reájuk zúdult, azt nagyon kevés emberféle viselte volna oly emelt fejjel – már ha lehet ilyenről egyáltalán beszélni – a megalázottak és megszomorítottak közül. Belőlük sokféle van a mai turbósan jobban teljesítő honban, ami miatt mégis a padon heverőket basztatja a hatalom azért van, mert velük, rajtuk bemutatható az erő. Hiszen védtelenek, jól meg lehet őket fingatni, és ezt nem kerülhetik el a senkit sem hagyunk az út szélén NER-es rendszerében. Az meg senkit sem érdekel, hogy a szerencsétleneknek semmi joguk sincsen, amit az Alaptörvénnyé silányított Alkotmánynak kéne garantálni, egyetlenegy maradt csupán, amivel meg kitörölhetik a seggüket, és ez a szólás szabadsága.

Valami nagyon különös módon ezzel még jobban élhetnének is, mint a havi milliókat kereső médiaguruknak kikiáltott balfaszok, akik ma már nem az igazságra, hanem a túlélésre rendezkedtek be. Ezek nem akarnak, ők pedig nem tudnak élni az istenadta, a liberális állam által garantált joggal, márha máma van egyáltalán ilyen ebben az elcseszett országban egyáltalán, de nemigen mutatkozik épp a szavak ereje. Illiberális itt már minden nagyon-nagyon régóta, csak még nem vágták a pofánkba ilyen gyalázatosan egyértelműen, mint Tusványoson, de ez is benne van az Orbán-keverte pakliban. Mindemellett szinte természetesen, a rendszer filozófiájából fakadva kriminalizálták a senki földjén lavírozó réteget, és elvették tőlük a lakhatás jogát is, amelyet aluljárókban, parkokban, és más befogadó közegekben próbáltak volna érvényesíteni, de ma már ez sem megy. Szabályt sértenek, ha hálószobának nézik a világot holdbéli világítással.
62-giddy-hajlektalan-mk
A hajléktalan tehát nincsen. Nem jogosult voksot adni akárkire, aki szűkebb sátoros hazáját valamiképp is jobbá tehetné, mi köze hozzá, ha őslakos is ott, ahonnan el kívánják űzni épp. A mostani önkormányzati választás dátuma a magyar hálaadás napja lehet, ekkor történik meg az, hogy az idegenek döntik el, milyen sors várhat a benszülöttekre. A holland nyugdíjas, aki az Antillák habzó korallzátonya helyett a magyar rónán élvezi az illiberális államigazgatás nyújtotta örömöket, beleszólhat, bár rohadtul nem érdekli, ki legyen a település irányítója, ahol meghalni készül éppen, mert van bejelentett lakcíme. Sőt még: a külföldi állampolgároknak arra is lehetőségük van, hogy a nemzetiségi választáson szavazzanak. Ebben az esetben azonban már kérniük kell „nemzetiségikénti” regisztrációjukat a helyi választási irodánál, ennek határideje szeptember 26-a. Tolulni fognak, az hétszentség, hiszen a (magyarországi lakhellyel rendelkező) nem magyar választópolgárokra is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a magyarokra, így például ahhoz, hogy egy városban vagy községben jelöltté váljanak, nem kell az adott településen lakniuk. Ahhoz azonban, hogy egy településen jelöltet ajánlhassanak, nekik is ott kell élniük, tehát a lakcímüknek abban a választókerületben kell lennie.
magyarorszag_rantott_hus
De nem csak a padon élők záratnak ki a jóból, más magyarok sem szólhatnak bele a az új Magyarország történéseibe. A külföldön élő, magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok nem szavazhatnak sem az önkormányzati, sem pedig a nemzetiségi választáson. Értve vagyunk, nem? Ha éppenség akárki, a honpolgár arra készül, hogy jól leadja a voksát abban a városban, községben etc., ahová fél év múlva hazatérni készül a száműzetésből, nem teheti meg. Minek neki, maradjon a jó francban ott, ahová kiette a fene. Semmi köze hozzánk, örüljön, hogy luk van a seggén, és nem éri el a TEK védelmező ökle. Íme hát barátaim, polgártársak, itt van a tutinyerés karamell tutti-frutti recept. Magyar nem szólhat, krajcárokért megvett, itteni lakcímet hazudó akárki igen. Százezren vannak, sőt, többen, és senki emberfia el nem dönti, mit is akarnak. Végül persze nyilvánvalóan azt, mint az atya, akit Orbánnak hívnak. Ez egy ilyen játék.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!