Kongásra ítélte Európa az FTC stadiont

Nem mehetnek be a jámbor szurkolók a Szentélybe, tán balhé lesz a balhé miatt, de ez a mese még odébb van. Felvezetésképp: mit össze nem szenvednek ott ’Ámerikában, hogy ezt az állítólag labdával, lábbal, aztán ésszel és lélekkel, meg még ki tudja mivel nem űzött játékot megszerettessék a hotdogzabáló mintapolgárokkal. A neve futball, itt, minálunk foci, avagy focicska, focikácska-bácska. Olyan valami izé, na. Gurulgat a gömb kénye kedvére a gyöpön, buckákon önálló életre kelve. Amikor Koplárovics Béla megalázta a Manchester Unitedet a nemzet stadionjában, a rosszfogú, szeplős angolok, akik nem is voltak azok a bizonyos Bosman nevű ellenforradalmár felbujtó tevékenységének köszönhetően, azt mondták, hogy libalegelőn nem jó kergetni a bőrt, és a maguk szempontjából igazuk is volt. Gyöpöt csak nagyon hosszan lehet nevelni, odaadással, és szeretettel is persze, de ezt hiába is magyarázná az ember, a Rohonci út mégse Wimbledon, ugye.
koplarovics-bela-01
De hogy visszatérjünk a dolgozat elejére, alig egy hónapja összetrombitáltak a’la USA egy tornát úgy visszakézből, amelyen labdát rúgó társulatok léptek föl szórakoztatni a kisérdeműt, csupán ilyenek: Inter, Milan, Roma (nem rassz, ne tutulj), Real Madrid, Manchester United, Manchester City, Liverpool, meg az Olympiakos. A labdarúgás nagy ünnepének nevezett Vb után nem sokkal zavarták le a bulit, a MU-Real meccset száztízezren nézték meg ott a pusztaságban, mert épp nem volt jobb dolguk. Minálunk bizonyára van a népeknek, valószínűen ’dógoznak az árokparton, és a jóistennek se akarnak meccsre járni, hiába szorgalmazza oly annyira a Viktor. Pedig győzelmi jelentést adott a Nemzeti Sport névre hallgató orgánum a minap. Konstatálta, hogy a magyar honpolgár lassan-lassan kezd rákapni a fűszagra, meccsre megy a szántó helyett, és őrülten sokan van. Növekszik a nézőszám, örvendezett a Fidesz seggéből kilafogó istentudjami, ekképp:

„Hivatalosan 7213 néző tekintette meg a helyszínen a Győr–Ferencváros bajnokit vasárnap, de ennél többen is lehettek volna, ha nem torkollik káoszba a beléptetés. Noha mindenki időben megérkezett a meccs előtt, aki türelmes volt, legalább a második félidőt láthatta, aki nem, hazament. Bár nem tudni, mennyivel lehetett volna magasabb a nézőszám az ETO Parkban, ha gördülékenyen működik a szurkolók beengedése, a meccs így is ebben a szezonban rekordot jelentő nézőszámot hozott. A legutóbbi fordulóhoz hasonlóan több mint ötezren voltak kíváncsiak Diósgyőrben kedvenceik meccsére, ezúttal a KTE ellen, így most is hozták a tőlük megszokott számokat. Nem meglepetés az sem, hogy két albérletbe kényszerülő csapat, az MTK és a Dunaújváros „hazai” mérkőzésére nem látogattak ki sokan. Garami József együttesét a Budapest Honvéd ellen 743-an tekintették meg a felcsúti Pancho Arénában, míg a DPASE fellépése a Lombard ellen mindösszesen 443 embert érdekelt a székesfehérvári lelátókon. Noha továbbra sem kaphatunk tökéletes képet az adatokról – ugyanis a harmadik körből hátravan még a korábban elhalasztott Ferencváros–Dunaújváros mérkőzés –, azt azért megállapíthatjuk, hogy az eddigiekhez képest emelkedés tapasztalható. A fordulót a meglévő adatok szerint 23 117-en látták a helyszíneken, ami 2890 fős átlagot és idényrekordot jelent.”
640
Akkor most fasza, örüljünk korlátok nélkül, nincs az az erő, amely megfúrhatná a boldogságot, hacsaknem az a szemét fű nem lesz a hunyó már megint. Az amúgy külsőre ötcsillagos gyógyfürdőre hajazó budimelléki Felcsút-Pancho-Aréna gyöpje nem bírja a vizet. Nem arra az időjárásra tervezték, ami minálunk honos. Hullott egy kis égi áldás, máris jetskiztek rajta a futball-huligánok a tarajos frizurájukkal, a sérónak azonban nem ártott az eső, a teremtő tudhatja csak, mitől lesz Hitlerjugend kinézete manapság minden elsőáldozó labdakergetőnek. Jut is eszembe a nemisfaszista ember emlegetéséről, itt nem csak a fűvel, nézőszámmal, a játék nívótlanságával van baj. A mi jódógos futball-közönségünk csupán és egyszerűen bunkó. Szájkaratézni indul hétvégente a neki épülő stadionokba, ettől a szokásától semmi sem térítheti el, és az utált Európa a futball-szövetség fogdmegjei segedelmével méri rá – egyként miránk is – a csapást.

Nincsen se laca, se faca. Az UEFA megbüntette a Ferencvárost, mert a fiumei mérkőzésen a szurkolók rasszista rigmusokat skandáltak, valamint kifeszítettek egy olyan zászlót is, amin tiltott jelkép szerepelt. Emellett a szervezet szerint a szimpatizánsok náci karlendítést is „alkalmaztak” a mérkőzésen. A zöld-fehéreknek 50 ezer eurót (15.7 millió forint) kell a szövetség kasszájába fizetniük. Emellett a Ferencvárosnak a következő hazai nemzetközi kupamérkőzését nézők nélkül kell lejátszania – legyen ez a találkozó az elkövetkező években bármikor. Ez azt jelenti, hogy az új Üllői úti arénában az első nemzetközi tétmeccsen nem lehetnek nézők. A klubnál úgy számolnak, hogy a szurkolók miatt így már csaknem 50 millió forintos kár érte a klubot – legalábbis, ha az említett két tétel mellett belevesszük a zárt kapus mérkőzés miatti bevételkiesést is.
Another Brick In The Wall - Pink Floyd
No, ez van Hunniában. Csak olyan a futball, mint maga az ország, már mért is lenne más, lakmusz ez bizony. Van nekünk érpataki jeles polgármesterünk, aki bábukat akasztgat, zászlókon tapod, van jószívű jótakarónk is, az örökös miniszterelnök. Van neki Kövérje, van neki Áderja, és van neki még sok-sok szobatársa. Annyi immár, hogy nincs az a kollégium, amely magába fogadhatná a brancsot, igaz, nem is kell, mert maga az ország vált szobává. A Nyilas Misik pedig csak szaporodnak, a legutolsó jelentések szerint négymilliónyian vagyunk, és számunk, sokaságunk kitartóan növekszik az előrejelzések szerint. Itt lenne az ideje stadionba menni, füstöt okádni, fütyölni a légbe kicsinyt, de azért hallhatón.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!