Gyerek részletre

Fejlődünk. Azt mondta tegnap a televízió a ph értékben, hogy mindjárt itt az iskolakezdés, vegyen fel kölcsönt, ha mindez gondot okozna önnek. Most nem viccelek. Többször is hallottam és láttam a mesebeli felhívást, ami énszerintem igazi hungaricum, a tokaji kutyafasza ehhez képest. Ilyen a világon nincs, és mégis van, de egyenes út – sőt kikövezett – vezetett a kabaréig.
600full-pink-floyd_-the-wall-screenshot
Amióta meglebegtették, hogy az kap nyugdíjat – a megengedőbb változatban többet -, akinek sok gyereke van, a magyar veszettül elkezdett üzekedeni. Mondjuk, eddig is áldozott a szerelem oltárán eleget, viszont csak bujálkodott, ezentúl azonban Istennek tetsző módon végzi az aktust. Félretéve minden meggondolást, egyenest gyereket óhajt csinálni, ami felszabadító élményt nyújt. Ha nem köll törődni mindenféle védekezéssel, úgy zuhanhatunk kedvesünk ölébe, mint a forró láva, mindez pedig a magyarság sekélyes nemi életére is felszabadítóan hat. Minimális befektetéssel sokszoros haszon.

Csakhát, a saját jövőnkről való efféle gondoskodás eredménye alsó hangon is kilenc hónap múlva jelentkezik, akkor érik be a termés úgymond. De itt van nekünk a mai nap is, égető gondként az, hogy most kéne a nagyobbacskáknak iskolai ez-megaz. Aki annyit is ér a kasztokat meghatározó szlogen szerint – akárha India, ami ugye Kelet -, most van bajban, mit neki rózsaszín jövőbeli ígéret, hogy krőzus lesz ő nagypapa korában, ha körülzsongják az utódai mindenféle füzeteket, magába fordult, előre fizetett, aztán majdmegkapja tankönyveket követelve, a valóság olykor mellbevágó. Mégis, most is szeretne élni picinyt, ha erre engedélyt kap. Ennek beláthatatlan távlatait nyitja meg ez a banki ajánlat, amelytől a még oly józanul gondolkozó családfő tudata is megbicsaklik, mert fölsejlik előtte a nyárvégi kánaán üzenete és lehetősége. Ha nem vigyáz, bekapja a horgot, hogy aztán alámerüljön.
25508_iskola-d0001E12C20b4a676431f
Abban a bizonyos ótvaros javaslatban, amelyet ősszel tárgyalni is fog a leszedált országgyűlés, azonban ennél több is van. Úgy látszik, az igen nagyhatalmú Népesedési Kerekasztal – amelynek agyament javaslatai nyílegyenesen vezetnek el a parlamenti vitához, vajon mért – nem érte be ennyivel. Azt is delirálta, hogy a nyugdíj meghatározásába számítson bele, mennyire tanult a jövő nemzedéke, amely a honpolgár fészkét elhagyja. Innentől minden – nem a gyerekei, hanem a saját jövőjét szem előtt tartó – polgártárs páros lábbal rugdossa kölkét az egyre inkább bezáruló felsőoktatás felé, ha jót akar magának.

Ördögi kör ez, hitelből vesszük meg ivadékunknak a palatáblát elsőben, és hitelből fizetjük neki a tandíjat, ha annak jön el az ideje. A befektetés megtérülésére azonban semmi garanciát nem kínál a tébolyt az országra szabadító civil – de nem kém, nem idegen hatalmakat kiszolgáló – egyesület. Erre nincs gondja, csak arra, hogy az abszurdot – amely minden józan megfontolásnak masszívan ellenáll – reánk szabadítsa csőstől. Mert lázáros víziói nem csak a Fidesz-nek, de a vele csatolmányos, amúgy nem létező KDNP-nek is olyannyira tetszenek, hogy ebben a megközelítésben maga a kefélés is támogatandó cselekedetté vált. Hiszen csak nemzésről van szó, ugyebár. (Merengve táncolok itt gúzsba kötve, akár maga az ország.)
barb
Ha elszabtuk, hát elszabtuk. Mégis javaslattal élnék a szerelembe újólag belemerülő honfitársaim épülésére és okulására. Tessenek azt a hitelt devizában fölvenni, akkor biztosított a kettős haszon. A kölök megkapja a Barbie-s tolltartót most, az állam pedig megment minden egyes honpolgárt későbben, így önt is kedves buckalakó a végleges éhkopptól, aztán özönvíz, vagy a mennyek. Mert mint tudvalévő, nem hagynak az út szélén senkit sem, a gyurmára költött frankhalmok is csak olyan nyomot hagynak a köz tudatában, ekképp gondoskodásában is, mintha szaros panelbe fektettük volna a jövőnket. A tolltartót leverjük a rohadt bankon, ahogyan ez már efelé szokásos. Nincs itt baj, minden ki van találva úgymond, más föladat nincs immár, mint szerelmeskedni vég nélkül. Úri a muri, csak a boroskancsók hiányzanak a totális boldogsághoz, de majd az is meglesz a jóisten segedelmével.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!