Gáspár Győző nyaral, eközben semmit sem sejt arról, hogy a háta mögött szerveződik az ő egóját és vajaskenyerét megmentő akció, tanítani csábítják ugyanis. Berki Krisztián ellenkező irányba halad, most épp meghódítaná a művészet világát. A parnasszus ugyan még nem csábítja, de eljöhet az az idő is, hogy tollat ragad, itt már semmit sem lehet bizonyosra tudni. A TV2 a hülyék gyűjtőhelye mostanság, az emlegetett két pofa az ő aklukból bukkant elő ezekben a vérzivataros időkben. Győzőt kihajították, mert előjött igazi evolúciós szintje, és agresszív volt az Édes élet címet viselő ismeretterjesztő sorozat egyik stábtagjával. Ez a műsorfolyam amúgy debileket mutat be csökkent tudatú honfitársaink szellemi épülésére, de nem tudni igazán, mit is akar. Egy bizonyos csupán a szerkesztői koncepcióból, hogy nem tűri az agresszivitást. Győző után a rapper Curtist is kihúzták a forgatókönyvből – ha van ilyen egyáltalán -, mert megruházta a barátnőjét. A fizikai terror nem komilfó, de az agyleszívás kívánatos, ez a veleje, mintegy éltető eleme az egésznek.
De nem is ez az igazi nóvum a dologban, hanem az, hogy mit tesz a szereplők pislákoló tudatával a kamera. Berkiből épp előhozta az eddig a mélységekben rejtőző zsenit, öntudatra ébredt, mint a gépek a bizonytalan jövőben, és felvirágozásáról ellentmondást nem tűrőn számolt be. Ezentúl tehát nem csak a heréit egyengeti, nem csak izmait abajgatja, de veretes gondolatainak csodáiba is bepillantást enged a halandók számára. Ő már minden titkot tud a világ folyásáról, és majd velünk is közli a rejtelmeket, ha annak lesz itt az ideje. Vallott a lelkem, a maga szerény módján beszélt legújabb attrakciójáról. Barátjának, Dynamicnak rendezte a hirtelenkezű Curtisszel közös videoklipjét, de azt is elárulta, hogy hamarosan maga is dalra fakad.
„Rájöttek, hogy sokkal több potenciál van bennem, mint egy reality szereplő, ezért írtak nekem egy dalt. Ha megtanulom a szöveget, akkor fel is fogom énekelni, és igazából nem várok többet, mint 30-40 millió rajongót vagy kattintást.” Megvilágosodott, és kiderült számára, hogy ő nem egy mindennapi manus, ezért semmi meglepő nincs abban, hogy tehetségét az égvilágon mindenben kamatoztatni tudja. „Vannak olyan szituációk, amikor az embernek semmi nem sikerül. Ezek az átlagemberek. És van természetesen a Berki, aki bármihez nyúl, arannyá változik. Én most ezt a korszakomat élem, és próbálok mindenhez hozzányúlni, hogy mindnyájunknak arannyá változzon.”
Mindent azért nem kéne fogdosni, bármennyire is kész az anyag átlényegülni. Még úgy járhat, mint a nagyobbik Buendia gyerek, aki apja alkimista hókuszpókja után kimondta az igazat, hogy az üst mélyén található massza bizonyosan egy adag szar. Erre az öreg úgy pofán csapta, hogy eleredt az orra vére. Vannak tehát bizonyos veszélyek és buktatók, ezért a simaheréjű féltése okán ez csak olyan csendes sóhajtás Isten felé, ha elérne hozzá aggódásunk, hogy óvná meg a mi mindenben jól teljesítő reneszánsz zseninket a világ ostobaságától. Ez épp kenyéradója, a csigatévé formájában kísérti meg hamarosan, műsort, önállót terveznek neki az ősz beköszöntével, adásonként háromszázezerért. Ez magunk közt szólván csak mocskos aprónak tűnik, ha számba vesszük, hogy ezért hajlandó lesz leereszkedni a halandók közé. Remegve várjuk mi mindahányan a kinyilatkoztatást, a káprázatot, amikor a szemünk előtt születik meg az új és magyar Michelangelo.
Győző mindezeken a felemelő gyötrelmeken már rég túljutott. A kamerák előtt elmondta, amit lehetett, átadta a tudást, a mérhetetlen bölcsességet, most pihen. Számára a szellemi magaslatok után az anyagi világ meghódítása jöhet el. Szorult helyzetében segítő kéz tapogatózik felé, a tőle oly igen távol álló közemberi világ nógatja, kéri, hogy mutatná meg, mit tanult mint disznóknak szakavatott darabolója. Annyira azért nem kell bemocskolni hamvas karjait, tanítania kéne a trancsírozást. Van egy hely, ahol azt szeretnék, hogy ő oktassa a jövő nemzedékét. Egészen pontosan a jövő henteseit, merthogy ebbéli minőségében tartanának igényt lehengerlő tudására a Kemény János Műszaki és Kereskedelmi Szakképző Iskolában.
„Megfelelő végzettség hiányában vendégelőadóként adnánk neki lehetőset az iskolánkban, de arra is van mód, hogy átképezzük ácsnak, szakácsnak vagy akár számítógép-szerelőnek is” – nyilatkozta Fidler Gábor, az intézmény igazgatója, aki már az évnyitó ünnepségen igényt tartana Gáspár szaktudására. „Szeretnénk, ha a tanévnyitó ünnepségen fellépne, sőt hentes végzettségével a megnyitót követő állófogadáson rá is bíznánk az ételek összeállítását, felszolgálását.”
Az igazgató úr melléfogott kicsinyt, ennek az embernek fingja sincs arról, amit oktatnia kéne, ez még hat évvel ezelőtt kiderült. Akkor is – ugyan a rivális csatornán – ömlött a trutyi, amelyről a vele szimbiózisban élő nyomtatott sajtótermék is beszámolt, hűen választott tárgya színvonalához, hogy le ne verje a lécet.
„Még mindig nem csitult Gáspár Győző és öccse közti nézeteltérés. Zsolti továbbra sem tett le arról a szándékáról, hogy celeb legyen ő is, mint bátyja. Győzike ezt természetesen nem nézi jó szemmel, azt vágta öccse fejéhez, hogy saját erejéből képtelen lenne sztárrá válni. Zsoltinak sem kellett több, és bátyja szemére vetette, hogy ő minden másra alkalmatlan a sztárkodáson kívül, munkára meg pláne. A két testvér ezen úgy hajba kapott, hogy mindketten be akarták bizonyítani a másiknak hogy igenis képesek a számukra teljesen idegen élethelyzetekben helyt állni. A Győzike show ma esti adásában Győzike beáll egy vágóhídra dolgozni, Zsolti pedig műsorvezető válogatásra jelentkezik az egyik kábel csatornához. Miután mindketten csúnyán beégtek az új munkakörükben, inkább feladták a megmérettetést, minden visszatért a normál kerékvágásba. – Zsolti bizonyítási kényszerén csak nevetni tudok, azt mondom inkább, hogy mindenki maradjon a kaptafánál. Igaz, hogy hentes szakmunkás bizonyítványom van, de én valójában a show bizniszhez értek, így amíg lehet ezt csinálom. A húsfeldolgozást pedig meghagyom a nálam sokkal ügyesebb henteseknek- összegzett Győző.” (Tartalom: 1, helyesírás: 3, külalak: 4, láttam, Iboly néni. Ui.: Kérem a szülőket, fogadóórámon keressenek fel lapjuk érdekében.)
No, mindegy is. Titkon abban reménykedem, hogy igazgató úr nagy mókamester, és ezzel a nonszensz ajánlattal csupán iskolájára kívánta irányítani a figyelmet azt remélve, hogy özönlenek oda a leendő hentesek. Így rendben volna a dolog, félő azonban, hogy a sok elfuserált gyerek nem azért lepné el a tanpadokat, mert disznót óhajtana zsigerelni. Sokkal inkább azt a titkot szeretnék megtudni bizonyára, hogyan lehet minimális tudattal, nulla tehetséggel fénylő pályát befutni, olyat, mint a tanárukká kért polihisztor. Ez viszont mindörökre titok marad, mert ilyen tehetség születéséhez a bolygók és csillagok oly sajátos együttállására van szükség, amely csak Salgótarján fölött lehetséges, és kétezer évenként egyszer fordul elő csupán.
Vélemény, hozzászólás?