Mézédes állásajánlat jelent meg a Nyugaton, itt és most, a fejlécen a Sárvárfürdőtől. Aszongya a hirdetés, hogy fagyiellenőrt keresnek. Én most ezennel szeretnék jelentkezni erre a munkára. Írásos anyagom nincsen alkalmasságomról, de úgy hiszem, elég tapasztalatot szereztem hosszú életem során, aminek mindjárt bizonyságát is adom. Tanulóéveimet Sorokmajorban – ma Petőfi Telep – töltöttem. Mielőtt azonban láttatni engedném szakmai múltamat, megmutatom, hogy tudom, miről beszélek.
A fagylalt tejből vagy tejporból, cukorból, különféle ízesítőkből és adalékanyagokból készült hideg édesség. Házilag is elkészíthető, üvegkehelyből vagy ostyából készült fagylalttölcsérből is fogyasztható, díszítésként gyümölcsöt, ostyát, különféle gyümölcsszirupokat, csokoládét és csokoládészirupot használnak hozzá. Általában gombócokban szolgálják fel, egy gombóc tömege körülbelül négy deka. Csomagolt formája a jégkrém. Ezt írják a források, és én ezt mind tudom könyv nélkül is. Így, ilyen fölkészültséggel nyilvánvaló, hogy tapasztalatból beszélek.
Előmeneteli jelentés.
Mindjárt ott vannak a gyerekkor tudásomat igazoló tapasztalatai a falun töltött nyarakról. Ezeken gólyák kelepeltek, tehenek bőgtek és pulik ugattak, békákat kínoztunk az erdő melletti posvány szélén, és fél óra alatt szívtunk el egy doboz Savaria névre hallgató cigarettát hat évesen, amíg lila nem lett a fejünk. De hopplá, most épp csilingelést hallok, amelynek hívó szavára nagyanyám-, atyám udvaráról ki kellett szaladni a poros útra, mert megjött a fagyis az ő triciklijével, citrom volt, meg vanília a repertoár, pedig nem is Bud Spencer volt a lelkem, de fehér sapkája az volt, a fagyijára már nem emlékszem annyira. Egy bizonyos, hideg volt, ami nagyon jól jött a nyári naptól csigázott testünknek. Ez az első tapasztalatom a szakmából, gyermekded ugyan, de megbízható értékeket bizton megalapozó stúdium.
Később mise után járt a cuki. A templom mellett volt a hajdan még Keringőnek nevezett, akkor még cukrászdának hívott csehó, ahol adtak fagyinak nevezett anyagot amely állagában leginkább hasonlíthatott a ma negyvenkilencért kínált valaminek, de még mindig ötven fillér volt, és nagyanyám – olykor annak örülve, hogy nem szégyenítettük meg visító haverjai előtt – vígan adakozhatott, elkurjantva magát az utca akkor még korántsem szédítő forgatagában: Hányan vagytok, hány fagyi köll? Aztán kaptunk. Mint sokan mások, így kerültünk szaros valaggal a nagyok közé. Ez a második kép és ízélmény, hogy feledhető, az feledhető, de plusz pontot jelenthet kérelmem bírálata során.
Aztán, eszmélő időmben már a Csókához és a Mészároshoz vittek megboldogultjaim, és ezek a helyek sok nagyon jó és finom szakmai tapasztalattal gazdagítottak, mondhatni kialakították a mércét, amihez igazodnom ma is kell. Voltak aztán tévelyedések is persze. Már érett ember voltam úgy tizenöt évvel ezelőtt, amikor egy kerti partin, miközben a többiek a grilleket majszolták nagy odaadással, én fogadásból megettem egy ötkilós tégely csokifagyit. Lement gond nélkül, jó is volt, olyan „csókás” minőség. Azóta is fagyis vagyok. Kérném folyamodványom szíves elbírálását, köszönettel: RK.
Tudom, érdeklődésem egybeesik számos állást kereső honfitársaméval, ezért nem reménylek nagy sikert vágyaimnak, ám azért kérem a bíráló grémiumot, legyenek kegyesek hozzám. Az emlegetett másik két szakma nagyobb vesződséggel járna. Maradok alázatos hívük… Ui: Nincsenek túlságos bérigényeim, a valaha volt világ fagyis tapasztalaimból tudom, hogy képlékeny dolog ez. Elég lesz két tölcsér naponta.
Vélemény, hozzászólás?