Hamész meze annyit ér, mint a fél magyar NB-I

Jobb időtöltés híján tegnap magyar vonatkozású labdakergető, futballnak nevezett tevékenységeket bámultam a televízióban, amely cselekmény meglehetősen megviselte igencsak rezgő idegpályáimat. Július van, és nem ujjongtunk, hogy nincs tovább. A tények kedvéért: az FTC (úgymint Fidesz Torna Klub) valamint a Győr kizuhogott, a Diósgyőrre és a Debrecenre még vár egy kínosnak ígérkező fellépés a európainak nevezett futball-porondon. Bár ez a mérleg jobb, mint a tavalyi, de semmivel sem vagyunk közelebb Mekkához, sőt.

Kedden viszont szerződtette James Rodríguezt a Real Madrid (honfitársai csak Hamésznak nevezik), de a mezéből negyvennyolc óra leforgása alatt 345 ezret adtak el a csóró spanyoloknak, vagyis a kolumbiai labdarúgó máris „törlesztette” húzós vételára egynegyedét, ami húszmillió euró, azaz testvérek között is hatmilliárd forint, és még fingani sem volt ideje Madridban az ifjúnak. Mindeközben itthon mi van? Hát ez: Muszbek Mihály sportközgazdász a Sportgazdasági Nagyító elnevezésű elemzését ismertető szerdai sajtóbeszélgetésen azt mondta, hogy a 16 NB I-es klubot működtető gazdasági társaság kiadása összesen 17.8 milliárd forint volt, ezzel szemben csak 13.8 milliárd forint bevételt könyveltek el.

magyarorszag_rantott_husEz azt jelenti, hogy a csapatok csak évi kétszáz-háromszáz millió forint tulajdonosi hozzájárulás mellett tudnak működni, a társasági adókedvezmény (TAO) és az állami szponzori bevételek nélkül a liga teljes vesztesége megközelítette volna a nyolcmilliárd forintot. Ami a klubokat egyenként illeti, a 2013-as mérlegek alapján csak az MTK (+73 millió), a Mezőkövesd (+51 millió), a Haladás (+2 millió), a Lombard Pápa (+11 millió) és a Ferencváros (+139 millió) volt nyereséges, a zöld-fehér klub azonban ezt úgy tudta elérni, hogy olyan, 1.9 milliárd forintos egyéb bevételt is elkönyvelt, amelynek forrását a mérleg kiegészítő melléklete nem részletezi. Ugyanakkor öt csapat, a Videoton (-811 millió), a Debrecen (-382 millió), a Győr (-520 millió), az Újpest (-1642 millió) és a Diósgyőr (-543 millió) veszteséggel zárta a tavalyi esztendőt.

Muszbek kitért arra is, hogy 2009 óta az NB I halmozott vesztesége meghaladta a 10 milliárd forintot, mert a bevételek lassabban nőnek, mint a kiadások, illetve a beérkezett pénzek egyre nagyobb hányada nem piaci, üzleti alapú, hanem valamilyen költségvetési forrás, illetve közpénz. A profi magyar labdarúgás kétszer annyit költ, mint amennyit piaci alapon költhetne, ugyanakkor az MLSZ gazdasági licensz és az UEFA fair play előírásai nem érvényesülnek a csapatok gazdálkodásában. – állapítja meg az anyag.

A sportközgazdász hozzátette: a liga játékoskereskedelmi mérlege a tavalyi évben 750 ezer euró veszteséget mutat, pedig a környező országok – Románia, Horvátország és Szerbia – ugyanezen a területen egyenként 2-3 millió euró nyereséget értek el. A gazdasági szakember hangsúlyozta, hogy a tavalyi esztendőben egyetlen 500 ezer eurót meghaladó játékosexport sem volt, s a külföldön játszó magyar labdarúgók piaci értéke is negyvennyolc százalékkal esett vissza.

„Az OTP Bank Liga változatlanul nagy részben a levezető, kis tudású idegenlégiósok gyűjtőhelye” – jelentette ki, ezért a külföldi játékosok számának drasztikus csökkentését, és tizenöt százalék alá szorítását javasolja. Muszbek Mihály szerint a magyar labdarúgás a közpénz alapú infrastruktúra és sport fejlesztése területén előrelépett, ám problémának látja, hogy ez differenciáltan, nem pedig az esélyegyenlőség figyelembe vételével valósult meg. Kitért arra, hogy 2013-ban a központi költségvetésből 42 milliárd, a TAO-ból 16.6 milliárd, míg az önkormányzatoktól 8-12 milliárd forint érkezett a magyar futballba.

foci_orban_viktorA sportközgazdász stagnálást tapasztalt a sportgazdasági teljesítményben – a jövedelmezőség és a források tekintetében. Súlyos visszaesés jelentkezett viszont szerinte a sportszakmai, valamint a sporteredményesség terén, illetve a sportági imázs népszerűsítése tekintetében, mivel egy felmérés alapján a 29-49 éves korosztály felét nem érdekli a magyar futball.

Mért érdekelné. Tegnap a fradisták zöme az első félidő előtt hazaindult, mert látta, hogy az állítólag imádottjai elvéreznek egy amúgy nem túl acélos horvát csapattal szemben, előtte, még ezen a héten meg a magyar U-19-es válogatottnak csúfolt gyülekezet két nagyszerű szeánszát, amikor is mindösszesen kilenc gólt zsebeltek be Ausztriától és Portugáliától a hazai rendezésű EB-n. Felcsúton esett meg ez a csoda, a magyar futball akadémiák fellegvárában, amiről egy belga cég tanulmánya állapította meg, hogy szart sem ér.

Mindez nem is teljes egy hét története, de fel a fejjel, egy az utunk mint párt, mint nép. Gyártsunk Rodrigez mezeket, és a haza fényre derül. Ki ismer egy megbízható pólógyárost? Én magam úrfikoromban űztem az ipart, az egy másik történet, de most a hon érdekében feledje a jótékony homály, elfogadunk esélyesebb indulókat is a nagy vágtán.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!