Jönnek a kombájnok

Az orbáni kurzus rohamosan kezd azokba a mélységekbe süllyedni, ahová már régóta vizionálták váteszek, pedig még nem jutott odáig. De a foga fehérje egyre inkább kilátszik, és mindent meg is tesz azért, hogy ezt az országot a fortélyos félelem igazgassa, ha nem tartunk ott már most is. (Ott tartunk.)

Az Együtt-PM Váradi Andrást indítja Alcsútdobozon Mészáros Lőrinccel szemben. Ő az az ember, aki a gázszerelő-milliárdos, polgármester, Orbán haver miatt egy deka újabb földhöz sem jutott a falujában, így nem tudta folytatni az állattenyésztést. A jólelkű Mészáros felajánlotta, hogy dolgozzon neki, de Váradi nem akart cseléd lenni, holott a rezsimnek ez a létállapot tetszik leginkább, ilyképpen látná szívesen az összes alattvalót, ez tudvalévő. Váradi tehát úgy döntött, kihívja maga ellen a sorsot, és bejelentkezett polgármesternek Mészárossal szemben, de egy nap sem kellett, hogy megtapasztalja, mi vár rá, ha túl sokat ugrál. A polgármester-jelöltség bejelentését követő éjszaka valaki kombájnnal letarolta Váradi földjén a vetést, mintegy százezer forintos kárt okozva.

Szemtanúk bizonyos oligarcha közeli manusokat láttak arrafelé lavázni, de abban biztos vagyok, hogy erről egy idő után meg fognak feledkezni. Ahogyan a rendőrség sem talál majd semmit, habár már elrendelték a nyomozást, mivel Váradi ismeretlen tettes ellen feljelentést tett. Ez nem szerencsés ötlet az álmoskönyvek szerint, ebben az országban ma nem jó nekimenni a kegyelteknek. Lehet, hogy a derék juhász egy nap levágott lófejet talál a párnája mellett, jelezve, hogy megszületett a magyar maffia, csak még nincsen neki neve.

Pedig Ferenc pápa épp most átkozta ki ezt az embertípust. Ő az olaszokra gondolt elsősorban, mert még nem tudhatja, hogy Magyarországon is megszületett a bűnözés legalja módja, az, ahol mindez összefonódik az állammal, a hatalommal, hiszen ez volna a maffia-tempó lényege. Ennek minden ismérve megjelent már minálunk, csak még nem tudjuk igazán, de nem kell aggódni, hamarosan eljön az az idő is. Csakhogy, míg Olaszországban börtönben vannak jópáran, itt közöttünk grasszálnak az új démonok. Amíg ott nem tudnak mit tenni, csak azt jelentik ki visítva, hogy akkor mi meg nem járunk misére, nálunk ezek ott tátják a szájukat Isten testét várva vasárnap délelőttönként, és azt hiszik jól van ez így. Hát nem.

Szűz Mária, – aki épp Alcsútdobozon jelent meg mint köztudott – országa elkurvult, ami nem meglepő, ha olyan vezére van, aki lélekben a francba kívánja az egész vallási hercehurcát – térdre csuhások -, de a voksokért hitet hazudik. Nem esik ez se nehezére a többi mellett, csak morális nívóját vonja kétségbe az a színház, amit kialakított magának.

Pár fölvonáson már túl van, a gyengédebb eszközök tárháza véges, ki is merítette, így most durvább üzemmódba kapcsolt. Ezért lehet, hogy már a sajátjaiban, az eddig megszokott hűségesekben sem bízik, épp most cseréli le a gépezetet újakra, olyanokra, akik már nem csak szervilizmusból, jól megfontolt túlélési ösztönből teszik azt, amit akar, hanem gátlástalanabbak magánál a gazdánál is. A Fidesz- forradalom épp most falja fel gyermekeit, az elsőszülötteket, hogy a friss vérszagra éhesek jöjjenek helyettük kombájnok tetején. Most kezdődött el az új időszámítás az országban, ezentúl itt már mindent lehet, átszakadtak a gátak.

Tegnap már itt tartottunk: fenyegetéseket kapott egy közvetítőn keresztül, ezért testőrökkel jár Dirk Gerkens – az RTL Klub vezérigazgatója erről a Libération francia lapnak adott interjújában beszélt. Ennek ellenére nem fog engedni “sem a pénzügyi és gazdasági zsarolásnak, sem a szerkesztői függetlenséget sértő nyomásoknak”. “Nem hagyjuk magunkat kisajátítani, s a piacon maradunk mindenáron. És minden jogi utat ki fogunk meríteni, Magyarországon és külföldön is, akkor is, ha ez évekbe fog telni.”

Szegény, naiv ember, azt hiszi, még mindig Európában van. Téved. Ez itt tatárjárta pusztaság mai kivitelben, ahol föl-alá szaladgálnak a kombájnok, tarvágást végezve az elkorcsosult népek között, mert aki nincs velük, az ellenük van, és úgy is bánnak vele, mert csak annyit ér a nem is oly rég bevezetett frazeológiában. Új időknek új dalai azok, mik szorítón körbelengenek ma mindent a jobban teljesítő felperzselt földön.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!