Telefonkönyvet cserél Orbán

Az újabb kétharmad után remélt konszolidáció helyett az országban fokozódik a téboly, ami természetes velejárója a kézivezérelt hatalmaknak. Diktatúráról még korai lenne beszélni, de azért haladunk. Ezúttal már nem csak a NER-rel egyet nem értők szívnak, a szopatás elérte a Fidesz köreit is, a nem megfelelően teljesítők, a rosszul viselkedők – lásd Szombathely, Marton, Szakály, etc., illetve a megye, úgymint Kovács Ferenc – mennek a lecsóba. A tisztogatás elérte a magasabb szinteket is, hónapok óta hírt sem hallani egy Budairól, és hová tűnt vajon a kiflicsücskös asszony – vö. Selmeczi -, meg még sokan mások, sehol sincsenek már, elfújta őket a szél.

Invázió, rendszerváltás, tarvágás – erről szólnak a legújabb hírek a külügyről Külgazdasági és Külügyminisztériumra (Küküm…Istenem) átkeresztelt tárcánál. Mintha nem ugyanaz a párt, a Fidesz nyerte volna meg az áprilisi választást, amelyik eddig is irányított, és a külügyi apparátusban most jött volna el a teljes rendszerváltás. A hatszáz embert foglalkoztató külügyi tárcánál az utóbbi időben közel kétszáz új belépőt adtak ki, e dokumentumokat alapvetően olyanok kapták, akik Navracsics Tiborral jöttek át a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól, vagy Szijjártó Péter volt külügyi és külgazdasági államtitkárral a Miniszterelnökségről.

Az összes új államtitkár, illetve helyettes államtitkár már a Navracsics Tibor–Szijjártó Péter páros embere. Az átszervezések nem fejeződtek be, de a jelek azt mutatják, hogy még az elmúlt négy év külügyi gárdájával szemben sincs elegendő bizalom, sok szakembert teljesen semmibe vesznek, másokat teljes bizonytalanságban hagynak afelől, hogy lesz-e állásuk vagy sem. Ez összefügghet azzal, hogy a miniszterelnök összességében elégedetlen azzal, ahogy a diplomaták védték a magyar kormány olykor védhetetlen pozícióit, törvénykezési gyakorlatát. A helyzet azért is figyelemre méltó, mert most a Fideszen és holdudvarán belül zajlik a generációváltás, hiszen a nemzeti együttműködés rendszerében a külügy személyi állománya jócskán kicserélődött 2010 óta.

Úgy tűnik Orbán nem hazudtolja meg magát, hű maradt rögeszméjéhez, miszerint választások után le kell cserélni a telefonkönyveket, de ez odáig jutott, hogy nem csak akkor alkalmazza, amikor ellenzékből kerül hatalomra, most már az újrázás után is kellenek a friss húsok. Jönnek az új éhesek tehát, akiket megint csak nekünk kell etetni. Mindez nem egyszerűen sztálini paranoia – bár egyre inkább hasonlatos hozzá -, sokkal inkább jól kigondolt hatalomépítés. Alakul a piramis, amelynek csúcsán az egyszemélyi vezér ücsörög, alatta pedig egyre csak szaporodnak az építőkockák, megállíthatatlanul A tágan értelmezett kormányban már száznyolc helyettes államtitkár van, nem véletlenül nem írtam azt, hogy dolgozik, ennyi embernek nem nagyon juthat érdemi munka, de a szolgálatokat meg kell fizetni.

Vannak más helyek is, a felturbózott államosítás nyomán alakuló jófizetős állások, kormányhivatalok és mindenféle kádertemető, ahová az ő kutyáinak kölkei ülnek be számolatlanul, és hozzák maguk alá a saját klientúrát még nagyobb számban. Hozzáértés nem szükséges, a húség viszont előírás. A szemünk előtt épül fel a feudalizmus, a klasszikus hűbéri rendszer, amelyben akár a sáskák özönlik el az ország minden szegletét a pártkatonák, magukkal hozva a kontraszelekció minden baját. Így, miközben harsogva teljesítünk jobban, fokozatosan épül le minden, szellemi és morális értelemben egyaránt. Másra nem, de erre jó a NER.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,
1 hozzászólás “Telefonkönyvet cserél Orbán
  1. Paulus_Maior szerint:

    MÉG HOGY A LEVESBE KERÜLNEK?
    Egy Frászt! Egy nyugalmas parkolópályára, ahol alig van felelősség, és “bukott ember” létükre nagyobb anyagi megbecsülésnek örvendenek, mint más, aki rendkívüli érdemeket szerzett.

    Aprócska hátrány, hogy miként tudnak a tükörbe, illetve más emberek szemébe nézni. Akinek viszont védőoltása van lelkiismeret ellen, azt ez a jelentéktelen malőr egy cseppet sem zavarja.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum