Az a fair, amit ő mond – Orbánország

Orbán szeret üzengetni kedves népének, ezúttal telefonon a Kossuth Rádión keresztül, mivel jelenleg Brüsszelben tartózkodik az Európai Unió csúcstalálkozóján, várva a soros pofonra. Ezt szokása szerint egy kézlegyintéssel intézte el. A brüsszeli csúcs kapcsán a magyar kormányfő jelezte: bár valószínűleg nagy fölénnyel megválasztják majd a luxemburgi Jean-Claude Juncket az Európai Bizottság új elnökének, ő ezt a döntést nem fogja támogatni.

Volt más téma is a duplabeszél módon, Benyalintott egyet a devizásoknak – mint jó apa -, a devizahitelek ügyében ugyanis elmondta, hogy a kormány egy több lépésből álló akciótervet fogadott el. Ennek első része a Kúria ítéletének átvezetése a jogrendszerbe, az erről szóló jogszabályjavaslatot már jövő pénteken benyújtják. Ezt követően, szeptemberben születhet törvény arról, hogyan kell elszámolniuk egymással a bankoknak és az ügyfeleknek. Végül pedig – remélhetőleg az év végéig – megszületik majd a devizahitelek kivezetéséről szóló jogszabály, és ez, a kölcsönök kötelező forintra váltása jelent majd teljes körű megoldást a hiteleseknek. Hangsúlyozta: a bankok tisztességtelen módon vettek el pénzt az emberektől, kár érte őket, és most törvény születik arról, hogy a jövőben ne érhesse őket hasonló kár.

A rohadt bankok jöttek aztán persze a mantra szerint. „Új korszak kezdődhet Magyarországon. Eddig az volt a szabály, hogy a bank mindig nyer, hogy a bankokkal, a nagyszolgáltatókkal szemben az embereknek nem lehet igaza. Ennek van most vége. Eljöhet a fair bankok ideje, amikor az emberek nem lesznek kiszolgáltatva a bankok erőfölényének” – mondta. Kiderült sajátos fairség-felfogása, amely szerint akkor vagy fair, ha azt mondod, csinálod, amit én akarok, ha közben beléd rúgok is, különben ellenség vagy, idegenszívű, mint ahogyan az mára az RTL Klubról is kiderült.

Ideje volt már beléjük rúgni. A reklámadóval kapcsolatban úgy vélekedett, hogy ugyanolyan „tabu” volt, mint a bankadó témája. „A méltányos közteherviselésben mindenkinek részt kell vennie, a nagy cégeknek is” – mondta, hozzátéve, hogy nem lepte meg a kormányt a reklámadót fogadó tiltakozás, a zsarolás. „Ez elvi kérdés, mivel extraprofitot termelő szektorról van szó.”

A fő vonal az, hogy az ember meglátja, szinte a velejében érzi a cinizmust, amelyet a NER minden társára zúdít. Úgy önti le vele az állampolgárt, mint hugyosjózsi a rettent malacot delír hajnalon a moslékkal. De ez se jó igazán a helyzet megfelelő piktorizálásához. Hazudnak ezek éjjel és nappal, szembe nézve és szemlehunyva, hasba- és kiakasztva. No most: magam éppen nem volnék sem vátesz, sem mindenféle adatokkal bíró nagyhatalmú média, sőt – mit ad Isten – politikát elemző médiaguru, mégsőtebben, és most hangosan mondom: politikus sem, aki, s amely – a mögötte támogatni vélt tömegeket vizionálja minduntalan -, ám pógár vagyok annak minden, ez országban szavatolt nyűgével. Ezért háborodok, ezért hőbörgök, ha már. És most akkor ez is.

Tavasszal a kormány pályáztatás nélkül osztott ki hét kaszinókoncessziót. A Las Vegas Casino Kft. összesen öt, budapesti illetve Pest megyei, az Aranybonusz 2000 Kft. pedig egy debreceni és egy nyíregyházi kaszinó üzemeltetésére kapott lehetőséget. Előbbi társaság Andy Vajna érdekkörébe tartozik, amely már most is működteti a budapesti Las Vegas Casinót. Így e mellett négy új termet alakíthat ki a régióban. Az Aranybonusz mögött pedig az MSZ Kaszinó Kft. található. Ezen vállalat mögött ifj. Szima Gábor lelhető fel. Az MSZ Kaszinó 2012 decembere óta a debreceni laddarúgó klubot, a DVSC-t működtető, DVSC Futball Szervező Zrt. többségi tulajdonosa. Azon csapaté, amely mögött sokáig a nyerőgéppiacon is érdekelt Szima Gábor állt, aki egyébként az ország leggazdagabb üzletemberei között van.

A Nemzetgazdasági Minisztérium akkori közlése szerint az új játékkaszinók évente közel négymilliárd forint koncessziós díjbevételt és mintegy egymilliárd forint általános forgalmi adó bevételt fizetnek majd be a költségvetésnek. A szaktárca csak azt nem tette hozzá, hogy egy tavaly, a kormányoldal által benyújtott és megszavazott törvénymódosítás eredményeként a koncessziós díjat levonhatják a játékadóból, míg az áfától a most beterjesztett javaslattal mentesítenék a baráti kaszinókat.

A kaszinó nem hoz extraprofitot, mert a mi emberünké, szabunk neki kedvező formát, hozunk neki kedvező törvényt. Aki azt hitte, hogy itt a második kétharmad idején szelídül kicsit a manus, keservesen csalódott lehet. Minden ugyanaz, sőt, durvább a kivitel. De hát, ezt akartátok ti fanok, akkor biztosan jól is van.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum