Rossz állapotban vagyunk. Orbán teljesen uralma alá vonta a Fidesz-t, a Fidesz a kormányt, a kormány az országot, és így bezárult a kör. Más félelmek felől közelítve viszont a Fidesz véresen komolyan veszi magát, és az ilyen párt veszélyes. Veszélyes polgáraira, amelyek közül a kevesek vannak többségben, s mivel a haza nem lehet ellenzékben, a kevesebbek lesznek a haza, így szorul ki belőle a méla többség, amely most, hogy másodjára is hatalomra juttatta az agysorvadásban szenvedő másfél millió a despotát, lapulva, olykor nyüszítve hallgat. Hullamerevség ez egyelőre, a lilás foltok később tűnnek fel.
Rajta vagyunk a ceaucescui úton, most épp a populizmus üli torát. Oly ábrándvilág ez, amely az alávetettek becsapására épül, az átvertek pedig megváltót látnak abban, aki kihasználja őket. Pedig csak jelszavai vannak: rezsi, család, Isten, haza etc. Mindez persze meghozza a gyümölcsét. Elég volt négy év, hogy kitermelje sajátos választó-közönségét, amelyet demonstrálandó idézek egy fant az egyik weblap kommentelőjétől, és ami nem vicc, de szomorú, ő ezt komolyan is gondolja. Prixis néven ír az agyhalott, és én kérek elnézést, hogy az igazmagyar irományát szó szerint idézem, mert ezzel megsértem a magyar nyelvet, de muszáj, hogy lássuk, kik juttatták újra hatalomba azt az embert, akit épp Viktornak hívnak.
„Nem vezitek észre, hogy egyedül ledózerollak benneteket! Hát mit akartok ti? FIDESZ-est nem kell vizsgáli, az nem csal, mint a komcsi! Bátran kimerem jelenteni, hogy minden FIDESZ-es izzig vérig talpig becsületes magyar!!! komcsik konyec. Van arcod Rogánt bántani? Egy tisztességes magyarember bántasz érted? Úgy elvertünk benneteket mint busi a faxát:) Vége a kommunista hatamaskodok hepciáskodásának. az igaz magyarok győztek!!!”
Szomorú vagyok, hiszen az ilyen emberek a jótevőjüket látják abban, aki csak kihasználja elkeseredettségüket, ám ennél nagyobb hatalomtechnikai bűn nincsen, legalábbis az én olvasatomban. Jól látható ugyanis, hogy a kétharmados berendezkedés, az ennek megfelelő ország-átalakítás, az oktatás és a kultúra ledózerolása csak efelé tendál, folyik az elbutítás, és el kell ismerni, hatékonyan. Csak az a bizonytalan pont, hogy a meghülyített gépfélék mikor ébrednek öntudatra, amikor rá kell döbbenniük, rajongásuk tárgya nem félisten, akinek kezet kell csókolni, hanem ellenük való nagyon is esendő, birtokot építő öregedő és potrohosodó lény, aki megérett a bukásra. A kérdés az, mikor, de úgy tűnik, erre még jó ideig várni kell.
Ez a folyamat önérlelő, a vezér és az általa megbolondítottak összekacsintása. Egy ilyen csoport zárt alakzat – mint ahogyan lassan az egész ország katonás rendbe sorakozik –, kialakul a közös hamis tudat, és ebbe kívülről képtelenség beleszólni. A mostani választások eredménye és az előtte történtek azt mutatják, hogy a magyar társadalom elérte ezt a tragikus kollektív tudatállapotot. Az a legszomorúbb, hogy ilyen helyzetben az épen maradott agyak gazdái nem tehetnek semmit, hiszen oly mértékű agysorvadás veszi őket körül, amely lehetetlenné tesz minden józan szót. Arra kell várni, arra lehet számítani, hogy a megalázottak és megnyomorítottak valamikor öntudatra ébrednek, mert tetszik vagy sem, végül is ők döntenek el mindent.
Vélemény, hozzászólás?