Szóma, ha mondom

Huxley is nyalogatná az ujját. Amikor csodálkoztam, hogy a csapatom mért kapott méretes zakót egy hónapja, akkor nem gondoltam volna, hogy azért, mert billogozottan hülye, s lám, most be is bizonyítja. Csak úgy magától, senki nem kényszeríti, nem fog pisztolyt a homlokához, semmit sem követelnek tőle, ő csak úgy van a saját mocskában, és belefullad. Hát nemá, hogy a pofánbaszás után ennyi van, hogy ennyire telik.

Ezt írja a Népszava című orgánum szó szerint:

„Az MSZP szerint Magyarország fideszes vezetése elvette az ünneplés lehetőségét a magyar családoktól. Ezt Bangóné Borbély Ildikó, az ellenzéki párt országgyűlési képviselője mondta vasárnap, az anyák napján tartott budapesti sajtótájékoztatóján. Az MSZP elnökségi tagja kijelentését indokolva közölte, a Fidesz szétszakította a magyar családokat, több százezer embert külföldre üldözött, így ők csak telefonon vagy Skype-on tudják köszönteni az édesanyjukat, a nagymamájukat. Hozzátette: munkahelyek csak papíron, meghamisított statisztikákban léteznek Magyarországon. Bangóné Borbély Ildikó szerint sokan vannak olyanok, akik még egy szál virágot sem tudnak venni. Ők, a havi ötvenezer forint alatt keresők, a közmunkások vagy a munkanélküliek inkább az édesanyjuk támogatására szorulnak, pedig pont fordítva kellene, hogy legyen – közölte. Az ellenzéki képviselő úgy vélte, a Fidesz az elmúlt négy évben folyamatosan megbélyegezte az édesanyákat. Kifogásolta az új munka törvénykönyvét, amely elvette a munkahelyi védettséget a kismamáktól, és amely szerinte megalázó helyzetbe hozta a nőket, hiszen hamarabb kell bejelenteniük a főnöküknek, hogy várandósak, mint a saját férjüknek. Bagóné Borbély Ildikó hozzátette, hogy a Fidesz-kormány tette fizetőssé a bölcsődéket és “verte szét totálisan az oktatási rendszert”. Az MSZP elnökségi tagja szerint azt, hogy mit tett a kétharmados Fidesz-kormány az édesanyákkal, pontosan jelzik az évről évre csökkenő születésszámok. Közölte, “az édesanyák eredendően baloldaliak”: védik a gyengéket, óvják az elesetteket és együtt éreznek a szenvedőkkel.”

Így megyünk neki az elkövetkezendő négy évnek, ezzel a szellemi potenciállal, amely elől visítva menekülne a jómunkásember, ha volna hova, de nincs, ó én édes urodum. Őszintén: nem tudom, mi a frász történt velem, mi ez a zaj a fülemben, mi ez a lanyhulás a kezemben, de a lét lecsapott. Kiderült, hogy mindennek vége, álmaim meséi egy győzedelmes MSZP-ről szarok, vakarások színtelen üvegen, marad az utca köve, aszfaltja. De tegyük piszkosba a dolgokat!

Én nem tudom, hogy ott a központban milyen érdekek mozgatják a szálakat, hogy muszáj-e méznek lenni a medve karmában. Én nem tudom, hogy mi oka annak, hogy minden jófranccal csakis Orbánnak kedvezünk, én nem tudom, hogy ez taktika-e, stratégia, vagy csak sima baszomalássan a portástól, akinek megromlott a szendvicse, mert ez ilyen szint. Nem ártana följebb lépni, ha lehet, mert röhögnek rajtunk ugyanis, és ez bajnak tűnik.

Vegyük be az adagot most, szóma ha mondom, segít a gondon, már egy-két köbcenti helyre biccenti. Ismerős, nem?

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum