Huxley is nyalogatná az ujját. Amikor csodálkoztam, hogy a csapatom mért kapott méretes zakót egy hónapja, akkor nem gondoltam volna, hogy azért, mert billogozottan hülye, s lám, most be is bizonyítja. Csak úgy magától, senki nem kényszeríti, nem fog pisztolyt a homlokához, semmit sem követelnek tőle, ő csak úgy van a saját mocskában, és belefullad. Hát nemá, hogy a pofánbaszás után ennyi van, hogy ennyire telik.
Ezt írja a Népszava című orgánum szó szerint:
„Az MSZP szerint Magyarország fideszes vezetése elvette az ünneplés lehetőségét a magyar családoktól. Ezt Bangóné Borbély Ildikó, az ellenzéki párt országgyűlési képviselője mondta vasárnap, az anyák napján tartott budapesti sajtótájékoztatóján. Az MSZP elnökségi tagja kijelentését indokolva közölte, a Fidesz szétszakította a magyar családokat, több százezer embert külföldre üldözött, így ők csak telefonon vagy Skype-on tudják köszönteni az édesanyjukat, a nagymamájukat. Hozzátette: munkahelyek csak papíron, meghamisított statisztikákban léteznek Magyarországon. Bangóné Borbély Ildikó szerint sokan vannak olyanok, akik még egy szál virágot sem tudnak venni. Ők, a havi ötvenezer forint alatt keresők, a közmunkások vagy a munkanélküliek inkább az édesanyjuk támogatására szorulnak, pedig pont fordítva kellene, hogy legyen – közölte. Az ellenzéki képviselő úgy vélte, a Fidesz az elmúlt négy évben folyamatosan megbélyegezte az édesanyákat. Kifogásolta az új munka törvénykönyvét, amely elvette a munkahelyi védettséget a kismamáktól, és amely szerinte megalázó helyzetbe hozta a nőket, hiszen hamarabb kell bejelenteniük a főnöküknek, hogy várandósak, mint a saját férjüknek. Bagóné Borbély Ildikó hozzátette, hogy a Fidesz-kormány tette fizetőssé a bölcsődéket és „verte szét totálisan az oktatási rendszert”. Az MSZP elnökségi tagja szerint azt, hogy mit tett a kétharmados Fidesz-kormány az édesanyákkal, pontosan jelzik az évről évre csökkenő születésszámok. Közölte, „az édesanyák eredendően baloldaliak”: védik a gyengéket, óvják az elesetteket és együtt éreznek a szenvedőkkel.”
Így megyünk neki az elkövetkezendő négy évnek, ezzel a szellemi potenciállal, amely elől visítva menekülne a jómunkásember, ha volna hova, de nincs, ó én édes urodum. Őszintén: nem tudom, mi a frász történt velem, mi ez a zaj a fülemben, mi ez a lanyhulás a kezemben, de a lét lecsapott. Kiderült, hogy mindennek vége, álmaim meséi egy győzedelmes MSZP-ről szarok, vakarások színtelen üvegen, marad az utca köve, aszfaltja. De tegyük piszkosba a dolgokat!
Én nem tudom, hogy ott a központban milyen érdekek mozgatják a szálakat, hogy muszáj-e méznek lenni a medve karmában. Én nem tudom, hogy mi oka annak, hogy minden jófranccal csakis Orbánnak kedvezünk, én nem tudom, hogy ez taktika-e, stratégia, vagy csak sima baszomalássan a portástól, akinek megromlott a szendvicse, mert ez ilyen szint. Nem ártana följebb lépni, ha lehet, mert röhögnek rajtunk ugyanis, és ez bajnak tűnik.
Vegyük be az adagot most, szóma ha mondom, segít a gondon, már egy-két köbcenti helyre biccenti. Ismerős, nem?
Vélemény, hozzászólás?