Hovatovább kezd úgy kinézni önmagából a honi közélet, mint egy méretes fekete lyuk – amely Cseh Tamás és Bereményi óta tudvalévőleg egy nemlétező égitest -, és mindent fölfal, ami a közelébe merészkedik. Tényleg itt tartunk, sőt, tovább haladok gondolataim foszlányai között, és megmerészelem kijelenteni, ez már nem is luk, egyenest tovuhabohu, az őskáosz maga. Mert rendszert benne felfedezni immár nagyon nehéz, ugyanis éppenséggel nincsen benne. Valamikor ősszel, amikor Bajnai kiállt a népek elé, és elkezdett beszélni a nagyszerű összefogásról, akkor volt még valami az ájerben, ami az eltelt idő alatt koszlott a semmibe. Kezdve ugye a mértéktartó egyezkedéstől a mértéktelen ágybaszarásig. A nagy népi összefogás mára nagy népi ótvarozásig húzódott, és lassan mindenki mindenkinek a kurvaannya.
Szomorú ez. Nem azért, mert O.V. győzni fog, hanem velünk van nagyon kibaszva efftássak – ezt csak úgy barátilag, ugye -, de nagyon. Ugyanis kénytelenek leszünk ép elmével megélni, hogy igyekszik majd fölzabálni az agyunkat. Pénzről nem beszélek, azt már elvette. Mégis, nem az ifjú – pocakos – cézárról ejtenék itt szót, hanem magunkról, akik nem akarjuk őt, és mégis, minden tettünkkel csakis őérte dolgozunk, ha mi magunkat ellenzéknek bírjuk nevezni.
Ami ebben benne van, az nem játék, persze már oda-vissza nézegették, elemezték, megbeszélték és körbepofázták, miközben a prime minister labdarúg. Aztán az állítólagos többség, aki szeretné leváltani a futballkirályt, egymás tökeinek fölzabálásával foglalatoskodik épp. (Zuchslag) Tényleg nevetséges az egész. Most nem veszem szó és név szerint sorra, hogy az összefogás közepette ki, és miképpen rúgott a másikba bele, mert teljesen fölösleges. Most reggel is folyik a szájtépés a médiában, azok meg ott, a túloldalon, zsírtól cafatos képük mellett tömik a bankókat a zsebükbe.
Ez van. Ez a világ van, ellenzékemberek, nem a szófosásé. Mert, ha minden így alakul, ahogyan most éppen kinéz, vár a fekete luk, ami nem látható, csak megzabál.
Vélemény, hozzászólás?