Ott lennék veletek, nagyon ott

„Az eddig is sejthető volt, hogy a sokszor panaszkodó sportvezetők nem is élnek olyan rosszul. Hogy mennyire nem, azt a minisztérium titkolni szerette volna, de hosszú pereskedés után ki kellett adnia az adatokat, így a londoni olimpia után másfél évvel az is kiderült, a magyar sportvezetők közül nagyon sokan nagyon kevés munkával nagyon sok pénzhez juthattak hozzá.

A 2012-es londoni olimpia a magyar sport egyik legsikeresebb eseményeként fog bekerülni a magyar sporttörténelembe. Magyarország nyolc arany-, négy ezüst- és hat bronzérmével a kilencedik helyen végzett 205 nemzet közül az éremtáblázaton. Nem csoda, hogy ezek után minden idők legbőkezűbb jutalmazását indította el az állam, illetve a Magyar Olimpiai Bizottság a sportolóknak, edzőiknek és a szövetségek ilyen-olyan rangú munkatársainak.

A jutalmak és a jutalmazás pontos dokumentációjához azonban csak másfél éves pereskedés után jutott hozzá az atlatszo.hu. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) ennyi időn keresztül késleltette az adatszolgáltatást, de most már megvan a majdnem teljes lista. Összesen 2,18 milliárd forintot fizettek ki, az Emmi viszont csak 1,81 milliárdnyi összeggel számolt el, és 228 millió forintról egyelőre nem tudni, hová került.

A szövetségek nem véletlenül nem szeretnék ezt a listát nyilvánosságra hozni, mert szerintük nem jó, ha a sportolók is megtudják, mennyi mindenkivel tesznek jót tudtukon kívül, hiszen az ő sikerességük miatt jöhetett létre ez a kiváltságos, állami adományozó állapot. És az is nyilvánvaló, hogy jó néhány sportvezetőnek, akinek a konkrét sikerhez semmi köze, szintén tele lesz a zsebe, ami ugyancsak rosszul esne a sportolóknak.

A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) 15 fővel van rajta a listán, 70 milliót hagytak jóvá a munkájukért.

A legszerényebb juttatás is egymilliós: a csapatvezető, azóta távozó Molnár Zoltán 12 millióval gazdagodott. A következő kaszt is tízmillióval gazdagodhatott: Nagy Zsigmond nemzetközi igazgató és az akkori sportigazgató, későbbi főtitkár Szabó Bence. Az elnöki tanácsadó, Sipos Gertrúd 7 milliót kapott, a főmunkatársnak 5,5 millió járt, a csapatorvos 9 milliót vihetett haza. Az akkori sajtófőnök 3 milliót kapott. A leghosszabb névsor ezúttal is a kajak-kenusoké, hiszen az előző olimpiákhoz hasonlóan Londonban is ők voltak a legeredményesebbek. A lista rögtön egy érdekes névvel kezdődik. Angyal Zoltán ugyanis 2008-ban még kapitány volt, de a 2009-es világbajnokságon, ami az előző olimpiai ciklus első világversenye volt, már Storcz Botond töltötte be ezt a pozíciót. Angyal tehát már nem volt pozícióban, mégis 4 millió forintot kapott.

A MOB-nak sokszor nem tetszett valami

A döntésmenet: a szakszövetség beterjeszti a MOB elé, kiket gondol a sikeres szereplés után jutalomra érdemesnek. Ha a MOB elnökségének nincs kifogása – úgy tudjuk, nemegyszer volt, sokszor visszadobta a listát – szavaz erről, továbbküldi az Emminek, ami folyósítja a pénzt.

Viták elsősorban azért voltak, mert a sportban élők egyébként is élvezték a kormány sportszeretetét, ezért úgy gondolták, most szabad nagyot álmodni a jutalmazásnál is, és barátokat, rokonokat is lehet pénzhez juttatni.

De a kajakosok nagylelkűségére jellemző, hogy még a pénzügyi osztály munkatársait is megjutalmazták egy-egy millióval – a hajók szállítóit még többel -, de az alelnök (Kadler Gusztáv) edző veje (Tokár Krisztián) sem maradhatott ki az osztásból, kétmilliót kapott. Névlegesen a Győrhöz tartozó olimpiai bajnok sportoló (Fazekas Krisztina) ugyan volt Londonban, de olyan, akit Tokár készített fel a hivatalos csapatkönyv szerint, olyan nem. Fazekas edző férjét, Rami Zurt ellenben nem találjuk a jutalmazottak között.

A 2012. márciusban főtitkárrá lett Ábrahám Attila szűk félév alatt annyira jól dolgozott, olyan jól felvette a fonalat, hogy neki is járt majdnem hárommillió forint. Az esztergomi egyesület elnöke 4,5 milliót kapott, mert Kökény Roland olimpiai bajnok lett.

Ha túllépünk a masszőrök olykor négymilliós jutalmán – aki sikeres sportág mellett van, ennyit kaphat, aki nem, bármilyen jól végzi is a dolgát, lényegesen kevesebbet –, újabb érdekes adatokra bukkanunk.

Ő miért igen, más meg miért nem?
A kézilabdázók főtitkára, Lukács Zsuzsa is kapott 2,5 milliót, jóllehet azok a kerettagok, akik a selejtezőben játszottak, de az olimpiára már nem vitték őket ki, nem kaptak ennyit. Például Ancsin Gábor, Szöllősi Szabolcs, Iváncsik Tamás, Nagy Kornél be kellett érje 2 millióval. Tehát az a Nagy Kornél, aki nélkül a világbajnokságra sem jutottunk volna ki, hiszen az első lépést az ő góljai jelentették még 2011 nyarán a szlovénok elleni vb-selejtező veszprémi hajrájában, kétmilliót kapott. A sajtófőnök, Liszkay Gábor ennek felét. De érdekes Lukács Zsuzsa pénze is, aki csak minimális időt töltött el a szövetségben az olimpiáig – 2012. február 1-jén nevezték ki –, azóta már nincs is ott.

A szövetség elnöke, egyébként miniszteri biztos Vetési Iván ötmillió forintot kapott, ennyit utaltak azoknak, akik végigcsinálták a selejtezőket, a felkészülést, és kijutottak, de kevesebbet játszottak a játékokon. (Carlos Perez, Gulyás Péter vagy Laluska Balázs például.)

A sportlövőknél a világbajnok Sidi Péter régóta harcolt a vezetés ellen, az egész ciklusban örökösen vitatkozott, hazugsággal vádolták egymást az elnökkel, mégis az ő révén sikerült pénzt szerezniük Londonban. Kovács Tibor főtitkár például 2,5 milliót kapott, persze ebben a prémiumban benne van a Csonka Zsófia és Bognár Richárd pontszerző helyezése után járó pénz is.

Marosi Ádám öttusabronza is milliókban mérhető jutalmat hozott szinte mindegyik edzőnek, és nem utolsósorban a sportág kiemelt kategóriában kerülhetett be a kiemelt edzői programba 2013-tól, így egymillió forintot kap például a kapitány.

A vívóknál Szilágyi Áron aranya után lehettek bőkezűek a jutalomosztásnál, ezért Füleky András főtitkár majdnem hárommillió forintot kapott, holott, ha hinni lehet a hivatalos csapatkönyvnek, ott sem volt Londonban.

De az apparátus is sokat köszönhet Szilágyi aznapi formájának, 650 ezret kaptak az ügyintézők. Szilágyi után tizenöten kasszíroztak, ők összesen majdnem 36 millió forintot oszthattak szét, a keretorvos majdnem hárommillióért végezte a dolgát. A 23 éves kardvívónak tehát nagyon hálásak lehettek, hiszen ő 35 milliót kapott sikere után.

Az edző 60 százalékot, a nevelőedző 10 százalékot kap
A szakszövetségek a versenyzőik olimpiai sikerességének arányában kapják a pénzüket. Egy aranyérmes szövetség nagyjából az aranyéremnek megfelelő juttatás felett diszponálhat. Az aktuális edző ennek általában a 60 százalékát veheti fel, a nevelőedző 10 százalékra jogosult. (A nevelőedzők fontos és értékes munkát végeznek, hiszen a legjobbak mellett számtalan gyerekkel szerettették meg a sportot.) A fennmaradó összegen lehetett osztozni. A versenyző más helyezései is premizáltak, ezért nemcsak az arany után, hanem a helyezések után kapnak pénzt az edzők.

Mivel az ő nevelőedzője, Gerevich György már nem él, ki is maradt ebből a keretből, míg a kalapácsvető Pars Krisztiánnak ugyan a nevelőedzője már elhunyt (Németh Pál), de az egyik fia, László megkapta utána a jutalmat. A másik fia, Németh Zsolt ült mellette Angliában a győztes sajtótájékoztatón Londonban, vele készült fel, bár László is a Dobó SE edzője. (A team tagja még Gubián Tamás, ő is részesült a jutalomból.)

Kaptak-e pénzt a vezetők?

A paralimpiára felkészítő edzőknél a húszmilliós jutalom sem volt kirívó, ami alighanem az épeket felkészítő edzők figyelmét is felkeltheti. Gömöri Zsolt elnöknek 17,5 millióval honorálta tevékenységét az állam. Arról nincsenek hírek, hogy a MOB vezetője felvett-e jutalmat.”
Nincs mit hozzátenni.
(atlatszo.hu)

(Komment? No.)

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum