Eztmeghogy?

„Nincs helye Marx szobrának a Corvinus Egyetemen. Marx ugyanis amellett, hogy a milliók szenvedését és halálát okozó kommunista diktatúra ideológiai atyja, nyíltan antiszemita és rasszista nézeteket vallott. Felszólítjuk az intézmény vezetését, hogy a Marx szobrot távolítsa el.”

Írja Rétvári Bence fideszbérenc.

Vélemény, az van: Rétvári Bence oly mélyre leásta magát, hogy onnan már nincs kiút. Ez a mama-kedvence államtitkár mindig is az egyik legbutább kiszolgálója volt a kdnp (egyébként nem is létező) ideológiájának. Ezzel az írásával kiemelt helye lenne a Kerényi-féle Magyar Takony első számában. Rétvári is ugyanaz a suttyó, féltudású, kontraszelektált újfunkci, amivel tele van a fidesz rezsim. Annyi van belőlük, mint a szemét. Mégis miért kellene ennek a trógernek másról szólni, mint a gazdáinak és a szolgatársainak? Ez nem egy téma ismeretének a tükre, hanem a morális deficité, amivel ezek a szarjankók egytől egyig bírnak. Gerinctelenek és gátlástalanok, mert ezek az emberek hozzábutultak a fidesz-normatíva kívánalmaihoz, még ha lett is volna bennük erő, intellektus és világosság, ennyi éven keresztül képtelenség ilyen közegben embernek maradni. Mellesleg tévedés azt gondolni, hogy számukra létezik hitelesség és átgondolt, értelmes cselekvés, hiszen ők a fogalmi gondolkodás világában élve a tényeket absztrakt szavaknak, manipulálható propaganda eszközöknek tekintik, és így is használják fel. Kijelölt fogalmaik ijesztő módon csak ellenségképek, ezért nem érdemes komoly arccal cáfolni, elemezni mindazt amit mondanak, hiszen bűnözőkről van szó, akik a lebukás pillanatáig hazudnak, belecsavarodva önnön ostobaságaikba.

Milyen pitiáner, izzadtságszagú maszlaggal kell ezeknek a KDNP-s nímandoknak fölhívni magukra a figyelmet. Pedig ettől még maradnak, akik voltak: a Fidesz pörgekalapját díszítő nackós árvalányhaj. Naponta közröhejjé válni se lehet könnyű kenyérkereset.

Egyetem/főiskola: Pázmány Péter Catholic University. Középiskola: Piarista Gimnázium. Munkahely: Magyar Köztársaság Országgyűlése. Beosztás: országgyűlési képviselő Időszak: 2008 óta Leírás: A fővárosi 15. országgyűlési egyéni választókörzet (Gellérthegy, Szentimreváros, Lágymányos) képviselője.

Nézzétek!

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum