Ócsakatasztrófa + Gyurcsány, hogyne

Nézzük, hogy is állunk amúgy.

A devizahiteles családok megsegítésére 2012-ben kezdték el építeni az ócsai lakóparkot. A 2,5 milliárdos költséggel felhúzott házaknak alig a fele kelt el eddig, de az ott lakók sem tudnak mit kezdeni magukkal a pusztában, ezért a kormány katasztrófaszállássá minősítette át a lakóparkot. Erre gyorsan összedugták a fejüket a Fidesz kommunikációs főnökei, és ezt a választ sikerült kiötleni:

„Ócsa a Gyurcsány-korszak szimbóluma.”

Persze utána is sikerült hozni a mondatonkénti egy Gyurcsányt:

„Az ócsai lakóparkban otthonra lelt családok, ha a Gyurcsány-kormányon múlt volna, most földönfutók lennének. Ma ugyanaz a Gyurcsány-koalíció gúnyolódik ezeken a családokon, amelyik hagyta, hogy a bankok becsapják az embereket és elvegyék otthonaikat.”

Az elején az egész programról sütött, hogy egy állatkertet akartak csinálni, ahol az elhelyezett jószágok kibaszott hálásak azért, mert van fűtött akol, zab és víz. Nem csoda, hogy csak az ment oda, akinek semmilyen egyéb lehetősége nem volt. És ezt kábé hetvenszer elmondták – nemcsak a rohadt szocik meg a füves LMP-sek, hanem a civilek, és lényegében mindenki, aki látott már embert, aki elveszítette az otthonát. Az eredmény megvan, bukta az egész.

Mégis, a gyökérehülyeséget nem nézve – ez ma már természetes -, igazából meglepő, hogy egy ilyen nyomorék kis lakótelepre se bírtak lakókat szerezni, hogy ne égjenek szénné, pedig ugye a feladat méretéhez képest mérhetetlen erőforrás áll a rendelkezésükre. Az van, hogy Orbán elvesztette az érdeklődését, és levitte a terepasztalt a pincébe egy sarokba, mert nem úgy sikerült, ahogy elképzelte. De a rezervátum mégsem bukta, mert a cimborák halálra keresték magukat rajta, és ez volt a főcél, a többi a járulékos. Másodszor: Ahogy korábban már írták, Gyurcsány bűne az egész. És ami a rezervátumra és a trafikra, a csatornázásra, az atom(i) lenyúlásra és mindenre vonatkozik, hogy “csakazért is”, mindent erőből és erőszakkal. Ettől demokrácia a demokrácia.

“Az én nagyanyám és az ön nagyanyja két asszony volt. Itt Magyarországon ez már elég alap a rokonságra, feltéve, hogy a vélemények s az érdekek azonosak. Magyarország a rokonságok és a panamák lápvilága. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplántálódik vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul.”

(Móricz)

Ez a baj a fijúkkal: a járható középutat a totalitárius, érzéketlen, valóságtól elrugaszkodott törvényhozói hatalom zárja be előttünk azzal, hogy fordítva ül a lovon. Nem a társadalom által artikulált igényeket próbálja egységes, hosszú távon működtethető, a legtöbbek megelégedését eredményező szabályozási keretté hangolni, hanem a hatalom hátterében álló szociokulturális, világnézeti erők kívánságainak megfelelően felülről ad instrukciókat arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene élni, viselkedni, hogy belepasszoljunk az általuk elképzelt keretbe. Nos, ez végülis csak az alapvető társadalmi szerződésnek mond ellent, annak a jogi legitimáló formának, ami hatalmat adott a kezükbe.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!