Kövér Jézuskája

Nem maradt méretes karácsonyi ajándék nélkül az országgyűlés nagybajuszú, vörösből narancsba váltó elnöke. Megnövelték kedves játékszere, a parlamenti őrség létszámát. Ez úgy derült ki, hogy a Blikk megkérdezte a parlamenttől: milyen céllal szereztek be november végén tízmillió forintért többfunkciós esővédő szolgálati kabátot és nadrágot, illetve csaknem hatmillióért nyári és téli bakancsot. „Az országgyűlési őrségre 2014-ben többletfeladatok hárulnak” közölte a lappal a parlament sajtóirodája. – Átveszi az új látogatóközpont és mélygarázs biztosítását, az ottani beléptetéseket, biztonsági átvizsgálásokat. Ezzel kapcsolatban harminc fővel emelkedik az objektumőrök létszáma is.

Az Országház azonban nemcsak ezzel indokolta a tizenhatmilliós ruhavásárlást, hanem azzal is, hogy a meglévő egyenruhák is kopnak, használódnak, illetve ki szeretnék alakítani a szükséges raktári készletet. A Blikk összesítése szerint ugyanakkor a szűk egy éve működő parlamenti őrség ruházatára 2012 őszétől már durván kétszáznyolc millió forintot költött el a hivatal.

A testület január elsejével 349 fős keretlétszámmal kezdte meg a szolgálatot. A gyakorló, avagy szolgálati egyenruhájuk csaknem tizenkilencmillió forintba, a díszegyenruhájuk – hivatalos nevén társasági egyenruhájuk – és hozzá a sapka több mint harminckétmillióba került. Az országgyűlési őrségre amúgy az idén összességében 2,3 milliárd adóforintot költhetett el a T. Ház, ami az említett létszámbővítés miatt 2014-ben mintegy 200 millióval emelkedik, azaz összességében átlépi a 2,5 milliárd forintot.

A jövőben tehát 379 jóember őrzi Kövér biztonságát és hülyeségeit. Kell is, mit ne mondjak, az ellenzék – amely Kövér szerint nem nagyon kell a parlamentbe, mi több az meg egyenesen szégyen, hogy a szocialisták is ott vannak -, szóval az ellenzék a választásokig hátra lévő röpke időben bizonyosan folytatja ámokfutását, amit eddig is gyakorolt. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy ebben az évben csupán ellenzéki képviselők érdemeltek pénzbüntetést a paranoiás bajuszostól, összesen tizenkilenc millió forint erejéig. Ennek elejét kell venni, kell az a plusz harminc ember, mert sohase lehessen tudni.

Mondjuk zsidózni lehet, mondjuk cigányozni lehet, mondjuk nőket sértegetni lehet, azért nem jár büntetés, és őrség sem kell hozzá. Egyébként tényleg nem tudom, minek ez az egész. Alapképlet, hogy a Fidesz nyerni akar jövőre, mondjuk nyer is, reményei szerint megint kétharmaddal. Nyártól kétszáz képviselő ül majd a parlamentben. Ha a Fidesz nyer, velük lesz tele az egész terem, és a számok azt mutatják, hogy szinte minden képviselőre két őr jut majd.

Kitől védik meg Kövért? Önmagától és a sajátjaitól. Mondjuk, kell is. Na de mégis: jobb helye nincs annak a rohadt pénznek? Tudjuk, nincs.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum