Ha valakinek a legcsekélyebb kétsége is lett volna afelől, mi folyik ebben az országban – listázás, burkolatlan nyomásgyakorlás –, újabb példa nyomán bizonyosodhat meg arról, hogy nem árt félnie. Ha nem is a legfőbb hatalom – bár az sem aprómiska –, de legfőképpen a csatlósok, csókosok, vagy éppen csak sima agyhalottak mindent megtesznek, hogy ezt az alattvalók fejébe verjék. Mint a színmagyar CBA, illetve annak vezérei, akik a multikat érintő sarcból értelemszerűen nem kaptak, mert egyenlőbbek, és ezt a gesztust azért illik meghálálni, amit ők a következőképpen abszolváltak:
„Tisztelt kollégáink! Október 23-án az 56-os forradalom hőseire és mártírjaira emlékezünk. Mindezen ünnep ugyanakkor jó alkalmat teremt arra is, hogy nemzeti kormányunk iránt érzett szimpátiánkat is kifejezzük. Fontos a megerősítés, az összetartás, hiszen csak összefogva tudunk gátat szabni és kategorikusan elutasítani a posztkommunista, liberális gazemberek mesterkedéseit, akik lépten nyomon elárulják hazánkat, külföldi multi érdekeket szolgálnak ki, mindezt úgy, hogy a magyar emberek boldogulását, fejlődését beáldozzák. Akik hazánk további megerősödését, a szisztematikus és kiegyensúlyozott fejlődést tartják fontosnak, mindazoktól kérjük, hogy jöjjenek el, és együtt vegyünk részt a Békemeneten, majd hallgassuk meg Miniszterelnökünk ünnepi beszédét. Fontos, hogy mi mindgyájan, a nemzeti érzelmű igaz hazafiak támogassuk a legnagyobb formátumú magyar politikusunkat, nemzetünk miniszterelnökét, Orbán Viktort. Megkérjük a tisztelt boltvezetőket, hogy az áruházi személyzet valamennyi tagját legyenek kedvesek informálni a levélről és a benne szereplő fontos tartalomról. Tisztelettel: Baldauf László és Lázár Vilmos”
Íme, zemberek, az ötvenes évek szűk levegője, a különbség röpke hatvan év. Minden, ami azóta történt egy tollvonással megy a levesbe, és rá kell ébrednünk, hogy ebben az országban az idő nem előre megy, sokkal inkább körben forog. A színpad kezd ugyanolyanná válni, mint akkoriban, a szereplők lecserélődtek, arcuk más ugyan, de köntösük ugyanaz. Míg akkor Rákosi elvtárs-, pajtásért kellett föltétel és gondolkodás nélkül rajongani, ma Viktor a kötelező imádat tárgya. Ütemesen még nem kell tapsolni, még fekete autó sincs, még csak a munkahelyét, a megélhetését veszítheti, aki nem áll be a sorba. A megfélemlítés beszövi az országot, betörve a közalkalmazottak népes tábora, igában a pedagógusok, a rendőrök, etc. Az országgyűlés bohózat egy nap alatt kitalált és megszavazott törvényekkel, és már a látszatra sem ügyelnek. Az oktatás legyűrve, hogy szorgos katonákat neveljen, de például Csepelen új szintre emelkedett ez is. Ott már a szülőket is listázzák.
Németh Szilárd, Csepel fideszes polgármestere és országgyűlési képviselője a helyi kisiskolások hivatalos üzenő füzetén keresztül szólította fel a szülőket, hogy vegyenek részt az önkormányzat úgynevezett Csepeli Konzultációjában. A kérdőívek legfőbb célja az adatgyűjtés, a Fidesznél lévő politikai feketelisták frissítése. Az üzenő füzetekbe ragasztott, külön a szülőknek írt felszólítás mellett a csepeli iskolák folyosóin helyet kaptak a párt kommunikációs akciójának gyűjtődobozai is. A november 17-ig tervezett akció – szakértői becslések szerint – mintegy 8-10 milliónyi közpénzt emésztett fel.
Okádék. Ha Viktor ismerné Nietzsche-ét, akkor a félőrült mestertől pirospontot kapna az üzenőfüzetébe. Az elboruló zseni írta: „Isten meghalt. Minden hazug, mindent szabad.” Ott és akkor mindez a klérustól való szabadulást szimbolizálta, ma egy új, Fidesz nevű egyház születését jelenti, amelynek pápáját Orbánnak hívják. Gondolkodni nem kell, hinni kell benne, menetelni, imádkozni érte. A sorból kilógók minimum hazaárulók, lassan rakják a máglyákat is, Szűz Mária alászáll, O. V. a mennyekbe emelkedik, mi pedig itt maradunk a szarban és mocsokban.
Ez a magyar ugar narancsligettel övezve.
Vélemény, hozzászólás?