Heti-hetes? Lőjük le!

Azon a napon, amikor Budapest belvárosában Horthy szobrot avattak, este Heti-hetest néztem. A két dolognak látszólag semmi köze egymáshoz, pedig dehogynem. Délután az V. kerületben, a református templom – az elhíresült Hegedűs Lóránt tanyája – lépcsőjén avatták fel a kormányzó mellszobrát, ezzel generálva megint egymás elleni uszulásra a magyart. Azon most ne mélázzunk, hogy Horthy fasiszta volt-e vagy sem – nagyon is, lásd csak az uralkodása alatt meghozott zsidótörvényeket -, sokkal érdekesebb, hogy a nevéhez és személyéhez oly igen ragaszkodó ma élő honfitársaink, akik nem restek szobrot emelni neki, milyen eszméket képviselnek. Itt van mindjárt Hegedűs püspök úr, aki annak idején a Magyar Fórum nevű nyomdaipari termékben fejtette ki nemes eszméit a zsidóságról azt mondva, hogy rekesszük ki őket. (fasiszta) Aztán nem is olyan rég a parlamentben bizonyos Gyöngyösi névre hallgató jobbikos képviselő számlálta volna össze a zsidó származású honatyákat. (fasiszta)
hothy Ezeknek lételemük a gyűlölet. Azon nagyon jót röhögtem, hogy a tegnapi avatáson – ahol értelemszerűen ellentüntetők is voltak – egy öregasszony országépítő buzgalma oly heves volt, hogy egy fajtájabélit, egy jobbikost gyomrozott meg, mert azt hitte, hogy ellentüntető buzizsidólibsibolsi. Tévedett picinyt. Arról se feledkezzünk meg, hogy ez a közeg immár rendszeresen a Dunához küldené a zsidókat belelövetési céllal, na meg arról se, hogy a Fidesz pártigazgatója, bizonyos Kubatov Gábor által elnökölt Ferencváros nevű labdarúgó csapat mérkőzésein a mérsékelt szurkolók szájából gyakorta hangzik fel az „Indul a vonat” rigmus, ezzel is bizonyítva a Magyarországon nincs antiszemitizmus kitételt. Nos, ezekre a bárányokra vigyáznak – Kubatov alkalmazásában – olyan büntetett előéletű alakok, akik a Fidesz székházat is megvédik a békés diákoktól úgy, hogy lányokat vonszolnak odébb a földön csupa jóakaratból, mert még rájuk dől az épület.
2 Valahogy egy akolból valók ezek, s mint a Heti-hetes esti adásából kiderült, már ölni se volnának restek. A főszerkesztő halálos fenyegetést kapott, állítólag a rendőrség már nyomoz. De nem is ez az érdekes. A mindig jól felkészült Farkasházy ezt hallva rögtön előhúzott egy 2001-es Magyar Fórumot, és idézte a most a Békemenet első sorában rendszeresen feltűnő jóember írását, Bencsik úrét, aki azt javasolta akkor, hogy nem ártana ezt a társaságot – mármint a Heti-hetesét – egy kicsit golyó által megritkítani.

Most békementel, és harcol Európa ellen. Ilyen gondolatisággal ezen persze nincs mit csodálkozni, csak az a fájó, hogy az ember most már naponta kell ráébredjen arra, hogy milyen elbaszott országban kénytelen tengetni az életét. Mert ahogyan a tegnapi szoboravatáshoz írt olvasói hozzászólásokat olvasgatom, hasonlóan vérgőzös, megborult agyú honfitársunkból rohadt sok van. Ez a baj.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum