Bevonulok

Fémtolvaljásért húsz év börtön is járhat. Nagyon helyes. Meg köll mutatni a parasztnak, kinek fütyölnek a rigók. Nekik fütyölnek, ha jobb felé üt, akkor is, ha meg balra csap, akkor is. Rendnek pedig kell lenni, ez tudvalévő, azaz bevonulok a rácsok mögé, önként, és kényszer dalolva, mert így kívánja a rendszer. Régen is így kívánta, amikor katonának akartak vinni, de agyafúrt módján sikerült diliflepnit beszereznem, és meztelenül állva a szolgák előtt, egy nyamvadt papír volt csak a kezemben, amely arról igazolt, hogy hülye vagyok. Haza is küldtek azonmód. Tehát nem vonultam be, most meg be akarok. Nem lövöldözni hívnának most épp, amikor Hende röpköd az ember feje fölött, nem ily ócskaságokért vinnék el az embert, hanem mert fémet tolvajlott. Na jó, lopni minden korban bevett szokás volt, hazánk alapítónk még a karját is levágatta az ily bűnön tetten értnek, de most már ezer év után, a nemzet megmaradása óta eltelt vérzivataros évszázadok után… haon-news-charlotteInform-20101216-0237006900-1853 Most meg kell állnom picinyke időre, amely csak egy apró kérdést vet fel, jelesül: hogy már mely nemzet évszázadai nem voltak zivatarosak ebben a rohadt akárhányezer évben, amióta sapiensnek nevezi magát ez a majomféle, ami mi vagyunk, feleim, szümtükkel.Ennyi felajvékolás után a tárgy, ami miatt úgy döntöttem, bevonulok: szerencsém volt a minap, a sárban találtam egy huszast, felvettem – életemben nem volt még ekkora szerencsém -, és akkor jött az égi ukáz, hogy fémet tolvaljani bűn, ergo én akkor, abban a pillanatban vátam a gyehenna tüzének áldozatává. Így hát, nem kevés megfontolások után, révén, úgy kellett határoznom, hogy meghajtom fejem a törvény hülyesége előtt, azaz lopott fémért lopott életet veszek, rács mögé kerülök. Mindezt a televízió nyomta az agyamba, asszem országgyűlés volt. De ki a jó francot érdekel ez már, kérdem én alázatos tisztelettel.

A lényeg volt: odanyomtunk a romáknak, oszt annyi.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum